Egy nap a hivatalban
8 óra valahányperc:
Megébredtem, kávé előtt nyújtózkodtam egy nagyot, megfájdult tőle valami a lapockámnál. Majd kell időpontot kérni a masszőrnél. Egy kávé, közben nézegetem a Facebook-on a napi reakciókat. Hm, röpködnek a lájkok, persze mi más lenne, nem véletlenül tiltottuk le a bunkó háborgókat.
10 óra:
Megérkeztem a hivatalba. Ma nincs jó napom, egy szál felfutott a harisnyámon, akkor vettem észre, amikor kiszálltam a kocsiból. Kell nekem hallgatni másokra, magamtól sosem vettem volna fel ilyet… Gyorsan kávét – utasítom a titkárnőt. Még mindig fáj a hátam, de lehet, hogy a korral jár. Kezdjünk dolgozni, persze csak a kávé után. Meg azt hiszem rendelek a Lujzából pár aranyporos sütit. Nincs nagy étvágyam, de majd legfeljebb kirakom az asztalra, úgyis tárgyalnom kell a jobbikosokkal, azok meg nagyon éhesek mindig…
11 óra:
Valami bugris learrogánsozott a Facebook-hozzászólásban. Szerencsére az embereim intézkedtek, kívül tágasabb, haver. Mit képzelnek ezek a parasztok, méghogy én arrogáns. Nem véletlenül voltam újságíró, nem csak valami szimpla utcasöprő. Kicsit már idegesítenek ezek a vasárnapi bejelentkezések, fogy a muníció, az embereket meg etetni kell. Majd odacsördítek a média-szekciónak, legyenek eredmények, amiket hétvégén újra emlegethetek, megcukrozva kis mézes-mázossal, azt kajálják rendesen a rajongók. A többi meg kit érdekel!
12 óra:
Meghozták az ebédem, van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Ilyen lehet a mennyország, még jó pár évig hercegnő lehetek. Jobb lenne ugyan, ha nem kellene semmiféle városi hülyeséggel foglalkoznom, de mindegy. Most abbahagyom egy kicsit az írást, mert a steaktől csupa szósz lett a kezem.
13 óra:
Mindjárt érkezik megbeszélésre ez a Fehér Zsolti gyerek. Mit ne mondjak, olyan, mint a nyakamban egy horgony. Oké, hogy együtt vagyunk a buliban, de az ég szerelmére, ezt az antiszemita dolgot minek tolták ennyire? Most nekem ég a pofám, össze lettem nácizva. Pont én, aki az Élet és Irodalomban is publikáltam. Jó, most már belefér, szerencsére a szavazóinknak mindegy, csak ne a Fidesz legyen. Úgyhogy csak nyeljék szépen, amit megnyertek. XD
14 óra:
Na, túl vagyok a tárgyaláson, naná, hogy felfalták a sütit. Nagy csibészek ezek a Bencével, nem beszélve a Kareszről. Mindegy, megállapodtunk, jövő héten ők állhatnak oda a felújított 2 méteres útdarab mellé fényképezkedni. Az asztalra felrakott láb jót tesz a hátamnak. „Csók és könny” magazint olvasok. Beléphetne az ajtón hozzám is egy dalia… Megrendeltem a vacsit, már otthon járok lélekben. Tulajdonképpen nem is kellett volna bejönnöm, de van néhány fontos ingatlanügy, amit azért így nap végén intézek. Pár gombnyomás és máris áruba bocsátottunk pár épületet. Hadd szóljon! – kell a pénz, a biznisz az biznisz. Meg kell az üres telek is.
15 óra:
Itthon, végre. Komolyan megtöri az embert ez a meló. Még jó, hogy nem kell főznöm. Kellett volna pár pezsgő is vacsi utánra, majd hozatok még. Igyekszem kikapcsolni az agyam, néha megvisel azért ez a sok értelmetlen hülyeség, amivel foglalkoznom kell. Még jó, hogy volt béremelés. Ezért meg nem is értem, mit morog a sok idegbeteg. Nem megérdemlem? Hát de… Még, hogy nem érdemlek nyelvpótlékot???
***
Egy nap a munkahelyen
Hajnali 4 óra 30 perc:
Csörög az ébresztő. Elátkozom újfent. Van még egy órám hogy beérjek a melóhelyre. Fáj minden tagom, tegnap kemény hajtás volt. Alig bírok nyújtózni a zuhany alatt. Majd útközben veszek valami párizsit meg zsemlét. Már előre fázok, mínusz 10 fokban gyalogolni….
6 óra:
Kezdődik a munka. Már most látom, mi vár ma rám. Holnap még jobban fog fájni a hátam. Rebesgetnek valami leépítést, remélem nem én kerülök lapátra. Ott a két gyerek, meg a hitelem. Ez a felettem lebegő rémség még jobban sarkall a melóra. Képzelődök, vagy tényleg ferdén néz rám a góré?
8 óra:
Reggeli. Persze a zsömle megszáradt, alig bírom harapni, olyan, mintha mosogatórongyot rágnék. Folyton az órát nézem, nehogy későn menjek vissza a területre.
10 óra:
Valamit rosszul emelhettem, alig bírok hajolni. Hát mondhatom, nagyon rosszkor jött ez nekem. Majd jobban belehúzok, idegesít ez az egzisztenciális szorongás. Persze, ha kivágnak, találok valamit biztos, de mégis, ki tudja, milyen messze, milyen társaságba, hova satöbbi.
14 óra:
Azt mondták, ma rá kell egy kicsit húzni. Már elegem van, de egye fene, hátha szerzek jó pontokat.
20 óra:
Már alig látok az álmosságtól, a gyerekek fürödtek, én is túl vagyok rajta. Vacsira májkrémes kenyér. Reggel kelek. Miért nem születtem polgármesternek? Egy havi fizuja nekem pár hónap meló. Plusz a cafeteria. Vajon ez a Matkovich is zsömlét tol reggelire?