„Nézzük bárhonnan, bármilyen szemüveggel, egyáltalán nem lenne példa nélküli húzás teret, utcát elnevezni Regőczi István atyáról. A kies fővárosban például megtörtént már ez. Ráadásul épp – a leginkább városromboló vadliberális (nagy)vadként csörtető – Fenyőünnep Gelgely városlása idején, 2019. zord évében” – fogalmaz egy olvasónk szerkesztőségünknek küldött véleményírásában, amelyet az alábbiakban folytatunk.
Olvasónk eredetileg ezt a címet adta írásának: Nem százas körzet, ahol Regőczi István utcára sem kerülhet!
„Nincs nyugtom, amíg minden lehetséges fórumon szóvá nem teszem, mekkora szégyen, mekkora botrány, hogy Vác mostani vezetői a jelek szerint nem tartják fontosnak, hogy valamelyik tér, utca, köz, tehát valamilyen közterületi rész Regőczi István nevével büszkélkedhessen.
Ugyebár az Isten vándoráról, az egykoron hadiárvákat mentő legendás papról, a világ igazáról beszélünk, akinek nevében – a róla elnevezett alapítvány révén –
újabban is csoda történik, hiszen már csaknem négyszáz millió forint adomány gyűlt össze a covid-járvány miatt árván, félárván maradt gyerekek folyamatos támogatására, amit közös társadalmi felelősségvállalásnak kell tekinteni.
Felhívom a figyelmet, hogy Budapesten, a kútvölgyi kápolnánál lévő kis térség két éve Regőczi István tér, azóta így szerepel a legtöbb valamire való térképen, a 128-as busz fordulójáról van szó, hogy még jobban képben lehessünk.
Csak hát az a baj, hogy a mi jobb sorsra érdemes, szeretett kis településünk önkormányzati szempontból, pontosabban a városvezetők (nevezzük néven őket: Matkovich I., Inotay G., Ferjancsics L., Kiss Zs.) mindenféle képességeit tekintve messze nem százas körzet.
Se pénzesíthető tudás, se beleérzés, se alázat, se lobbierő, se semmi számottevő tehetség a részükről, ellenben magyarázkodás, siránkozás, gyűlölködés, fröcsögés osztogatás-fosztogatás ezerrel.
Na, erre mondhatjuk: városaink lerablása, lezüllesztése nem önkormányzás.”