A volt ferences rendházban kialakított Piarista Kilátó Központ – oktatási, továbbképzési, pályaorintációs – alapfeladatai mellett egyre fontosabb kulturális-művészeti befogadó színtérré válik egyben, koncerteknek, színi előadásoknak is teret ad alkalomadtán, legutóbb, november 12-én este a „Bizáncból küldetett” című új monoopera bemutatójának adott helyet a nagyterem.
A darab szerzői Pajor András katolikus pap, író és Kristofori Ferenc zeneszerző, a Magyar Állami Operaház magánénekese.
A regény, illetve monodráma műfajú alapmű és a zenés színpadi feldolgozás születése kapcsán egyaránt ihletadó gondolatnak mondható az a kétely és bizakodás, miszerint elképzelhető-e, hogy nemzedékek nőnek fel, akik már nem érzik a nemzet iránti felelősséget, akiket már hidegen hagy akár 1956 emléke, akik saját korukban már nem találnak példát a helytállásra, de akiket a művészet eszközeivel talán még megragadhat egy-egy történelmi esemény, folyamat, egy-egy nagy formátumú személyiség példája és egy folyamatosan érvényes eszme.
A monodrámában és a klasszikus zenei játéknak is nevezhető monooperában III. Béla*, a művek ismertetőjét idézve „…egy rejtélyes személy egymaga lép ki a történelem hullámai közül a mai operaszínpadra, aki egy éven át úgy uralkodott Magyarország királyaként, hogy meg sem merték koronázni bizánci neveltetése miatt, aki Szent István és Szent László után mégis az egyik legjelentősebb Árpád-házi uralkodónkká vált”.
A darabban az események sodrának érzelmi háttere domborodik ki: a főhősnek az antióchiai hitves, Anna iránti érett és őszinte szerelme, illetve a vele méltatlanul bánó testvérbátyjai iránt táplált férfias felelősségérzete is.
A darab főként fiataloknak szól, hiszen a titokzatos király-személyiség egyénisége saját koránál is sokkal messzebbre mutat,
annál is inkább, miután a másfél évszázada Székesfehérváron megtalált sírjából előkerült maradványok, leletek alapján a tudomány emberei ma a legmodernebb genetikai kutatások eszközeivel keresik igazi őshazánkat.
Ugyanakkor a király alakja, személyisége a ma élő magyar embert szembesíti a kérdéssel: kik vagyunk, hogyan is kell egyénileg és közösségben helytállnunk jelenkori kihívásaink során.
Az egyszemélyes előadásban a monoopera zenéjének szerzője, Kristofori Ferenc, az új operageneráció különleges hangszínnel megszólaló drámai tenor énekese méltó drámaisággal, igazán bensőségesen hozza közel közönségéhez a kiemelkedő jelentőségű király rokonszenves alakját.
Ribáry Zoltán
***
III. (Nagy) Béla (Esztergom, 1148 körül – Székesfehérvár, 1196. április 23.) Magyarország és Horvátország királya 1172 és 1196 között. Apja II. Géza király (Vak Béla király fia) anyja Eufrozina királyné (I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem) leánya. Első felesége Châtillon Anna, második felesége Capet Margit volt.
Korának egyik leggazdagabb európai uralkodója. A hagyomány nevéhez köti a magyar állam egyik legsikeresebb korszakát: részben a Bizáncban, a császári trón várományosaként szerzett tapasztalatainak, részben pedig saját tehetségének és bölcsességének köszönhetően sikerült felvirágoztatnia a gazdaságot és a kultúrát, általánossá tette az írásbeliséget, sikeres külpolitikájának eredményeképp pedig királysága befolyási övezete is gyarapodott.
Huszonnégy esztendős uralkodásának végére Magyarország vált az egyik vezető hatalommá Kelet-Közép-Európában. Regnálása tehát sok tekintetben az Árpád-kor csúcspontját jelentette.