TÓTVÁRADI-NAGY BENCE SZOCIÁLIS MUNKÁSKÉNT BEMUTATTA A KÖZÖSSÉGI OLDALÁN, MILYEN IS AZ „ÉDES ÉLET”

Nagyjából két év múltán ideje komolyabban a körmére nézni a választókörzetekben a szivárványos képviselő-testületbe beválasztott képviselőknek. Kezdjük a sort Tótváradi-Nagy Bence jobbikos színűvel – vagy ki tudja már, milyen árnyalatúval –, aki az utóbbi időben azzal keltette fel maga iránt az érdeklődést, hogy ezerrel kampányolt az előválasztási cirkuszban Inotaynak, valamint megmutatja a közösségi oldalán, milyen egy aranyifjúi élet.

Nos, a képviselő úr eddig jobbára zebra- és más festésekkel, vetítésekkel tudott csak domborítani, a körzet érdekében véghezvitt, komolyabb, számottevő eredményt viszont nem igazán tud felmutatni.

A maga érdekében annál inkább jól alakított, hiszen azon túl, hogy bizottsági díjaival együtt több százezer forint közpénzt vehet fel a széltolásáért havonta, ráadásul

polgármester asszonyék himmihummi, személyére létrehozott, korábban nem létező, nem megpályáztatott, vezetői állást rittyentettek neki a Szociális Szolgáltatások Házánál.

A mondvacsinált főállásából (önéletrajza szerinti életében legelsőből), a képviselői, bizottsági, esetleges felügyelőbizottsági jövedelmeiből adódó összegeket összevéve Tótváradi-Nagy Bence havi jövedelme több százezerre tehető.

Hogy mindenki jobban értse: különösebb kötelezettség nélkül, pályakezdőként, nem nagyon publikált végzettséggel annyi közpénzt nyalhat fel, leginkább a váci szegények rovására, mint öt év kőkemény tanulás után egy kezdő gyógyszerész, aki viszont vele ellentétben minden egyes vásárlója életéért büntetőjogi felelősséggel tartozik.

Vagy jó tudni a munkahelyén, hogy mikor jár le a munkaidő, vagy érdemes a klienseket értesíteni, hogy meddig maradhatnak még, de Tótvárad-Nagy egy 2390 Ft-os falióráért kuncsorog a város lakóitól. Nagyon kérjük, segítsenek a rászorulónak!

Kinyomtattuk Tótváradi fészprofilos arcképét színesben, aztán megmutattuk az utcákon-tereken tébláboló hajléktalanoknak (főszereplőnk intézményének szakfeladatai közé tartozik a hajléktalan ellátás), de valahogy egyikük sem ismerte fel.

A röpke felmérésünk szerint ez az alak valszeg vagy láthatatlanságot biztosító tablettát szed a munkanapja elején, vagy (ez pedig teljes képtelenség!) alig-alig fordul meg a hajléktalanok között, akik gondozása elvben a munkahelye egyik fő profilja – nos, hogy is van, hogy is lehet ez….?

Ellenben Tótváradi-Nagy képviselőként

  • izomból széttrollkodott egy, a deákvári KRESZ-park használhatóbbá tételét célzó, Pető Csilla képviselő jegyezte civil kezdeményezést,
  • előszeretettel fröcsög, uszít a velük nem szimpatizáló újságírókra,
  • jókat kacarászik a váci drogosokon, majd elmegy egy róluk szóló drogprevenciós konferenciára,
  • valamint no meg szurkolgat,
  • nyaralgat,
  • utazgat ezerrel,
  • bájolgó képekkel hírt adva az ő édes életéről, a dolce vita-ról.

Ráadásul nagy nyelvcsapásokkal, szánalmasan pitizve beszállt a kormányra fújolgató panaszkórusozásba, amit kitartottjuk, Inotay kórista úr vezényel.

Hát, a jelek szerint így dolgozik és éldegél manapság egy a saját sajtója szerinti elnyomott, váci balliberális önkormányzati képviselő.

Önök hányas osztályzatot adnának egy 1-5-ig tartó értékelő skálán Tótváradi-Nagy Bence képviselői teljesítményére, ha mondjuk, nincs nullás érdemjegy?

Hajós A. Zalán