HELYREIGAZÍTÁS

Tudom, tudom, felcsillant egy-két szem a cím láttán, de sajnos el kell szomorítanom az izgatott ellenzéki lelkeket és a házi trollokat: a helyreigazítást most egészen más szempontból járom körbe – Gábor Csaba publicisztikája.

Ugyanis szeretnék egy-két dolgot tisztázni, belevésni az elmékbe azzal, hogy leírom, mert látom itt érzelmi síkon egyesek olyan lehetetlenségeket állítanak, amit épp ésszel már nehéz megmagyarázni.

Kezdem egy laza kérdéssel: láttatok valaha olyat, kedves Olvasók, miszerint egy politikus az újságírót zaklatja? Van-e még a világon bárhol hasonló képtelenség, amely kis városunkban folyik?

Segítek tisztázni a dolgokat elemi szinten, mert meg vannak itt kavarodva néhányan.

Az újságíró kérdez. Az újságírónak ez a dolga. Akkor is, ha a kérdésre adott válasz kényelmetlen a válaszoló félnek,

akkor meg kiemelten, ha a kérdezett fél felelősséggel tartozik a demokratikus megválasztása okán azoknak a polgároknak is, akik nem szimpatizálnak vele és nem rá szavaztak. Ellenkező esetben már diktatórikus vezetésnek is hívhatjuk ama flegma arroganciát, ahogyan a helyi Önkormányzat reagál minden esetben.

Ezt ugye Matkovich Ilonának is tudnia kellene, ha már újságíróvá avatták az elvtársai, bár tehetségét e téren a mai napig nem villantotta meg szerény közönsége számára.

A kényelmetlen kérdésre is válaszolni illik. Segítek: nem úgy, hogy hajszát indítunk a kérdező személye ellen,

szinte biztatva az olvasókat arra, ha legközelebb látják, köpjék le, vagy tegyenek vele bármit vérmérsékletük szerint. Itt bizony egyesek fordítva ülnek a lovon. A képességdeficitet lehet leplezni ideig-óráig, de rendkívül átlátszó ez az állandó mocskolódás. Képzeljük csak el hétköznapjainkban:

„– Te Jancsi, azt mondják, te nyúltad le a kerékpáromat…
– Micsoda, miket beszélsz te rossz életű, te senkiházi, te naplopó, te aki még egy szöget sem tudsz beverni…” Mindenre választ kaptunk, hogy mik vagyunk mi… Csak a kérdésre nem.

Lehet szakmányban szórni a jelzőket, „cselédsajtó, lakájmédia”, lehet idézőjelbe tenni az „újság” kifejezést, csak éppen egyvalami nem változik. Hogy nem akarsz válaszolni a megkeresésre. Mert kényelmetlen. Mert úgy érzed, te már csak azoknak tartozol magyarázattal, akik lenyelik a hülyeségeidet, mert elvakultak. Ez minden, csak nem demokrata hozzáállás. Ez lenézés.

Elfelejtkeztek arról, hogy a képviselőség szó képviseletet jelent. Értitek? Hogy te, haver, akit valami balsors folytán megválasztott Vác néhány százaléka, amely inkább a Fördős-éra kritikája volt, mint tárt karú ölelés felétek, igenis nem köpködésre vagytok feljogosítva, hanem beszámolóval tartoztok a polgárok felé.

Hadd világosítsalak fel benneteket, nincs olyan, hogy az én médiumom, meg az ellenségé.

Ha egy rázós kérdésre csak támadással tudsz reagálni, akkor egy pitiáner, nagyképű senki vagy, aki lekvárnak képzeli magát, csak mert polcra tették. Értem én, hogy most ez a divat felétek – Karácsony Gergőtől a sok béna ellenzéki tényezőig –, szinte mind ezt a stílust veszitek fel, az áldozatpózból fröcsögést. De lássuk be: helyileg ez röhej, hiszen arányban elhanyagolható az a médium, amely valódi kérdéseket tesz fel, és amely nem Matkovichék propagandáját nyomja.

Jó, kommunista elnyomó szokás szerint nektek csak mikrofonállványokra van szükségetek, és olyanokra, akik csak lógó nyelvekkel alátok kérdeznek.

Mindezek fényében szimplán politikai ambíciókat dédelgető, kültelki maffiózóknak tűntök, akik azt hiszik, hogy a diplomácia valami cukrászsüti.

Némi tévedés áll fenn: itt nem alattvalók vannak, ez itt nem a középkor, ahol majd jól lefejezitek a szavazópolgárokat, vagy szurokba hempergetitek:

az általatok éjjel-nappal visított transzparencia jegyében illene értesíteni a választók és nem választók csoportját a napi hírekről, vagy, hogy hová is úszik el a pénzük. Akkor is, ha utálod, akkor is, ha csak az új terepjáród puha ülése tetszik a megvalósult álmodból, meg az összeköttetések, családi bizniszek.

Olyan opció nincs, hogy te majd kiválogatod az aljanépből azt, aki kérdezhet téged.

Az iskolában sem vonjuk felelősségre feleléskor a tanárt családfája és fizetése okán. Neked meg rohadtul az a dolgod, hogy válaszolj a kényelmetlen kérdésekre is. És nem,

ahhoz pedig végképp nincs érkezésed, hogy a szociális médiában letiltasd Vác város nevében a bírálókat. Ez egy Hivatal, amelyben neked szolgálnod kell, nem uralkodnod, eltévesztetted az évszámot.

Amúgy mindenképpen szép előrevetítése a jövőre nézve ez a furcsa demokráciafelfogás, amennyiben Inotay elvtárs képviselőséget nyer…

Mert haver, piszokul nincs közöd senki hátteréhez, amíg képviselőként nem tudsz és nem is akarsz válaszolni, ha semmibe veszed a város másik részét, aki epeömlést kap a fölényeskedésedtől, hazugságaidtól.

Neked elszámolnod kell, fogod?

Joga itt a lakosságnak van irányodban, be kell számolnod arról, ugyan hová megy az elherdált városi vagyon, miből és hogyan gazdálkodtok?

Erről szól a helyreigazítás: hogy tudd, hogy hol a helyed.