Úgy tűnik, hogy Pest megye 4. választókerületében egyféle komoly régiós szintű passzivitásba, kifejezetten érdektelenségbe fulladt a TMO, A HANG és a Jövő TV által szervezett előválasztási vita Vácott, amelyen mint baloldali jelöltek Gyurcsik Ádám, Inotay Gergely és Juhász Béla Róbert vettek részt. Az esemény Pest megye 4. sz. választókerületének 34 településének, 75.089 szavazója közül mindösszesen csak 34 (!) főt érdekelt, akiknek java nem is „civil”, hanem sajtómunkatárs, illetve a váci önkormányzat embere volt.
Pedig igazán fontos lehetett volna e találkozó abból a szempontból, ha a jelöltek valóban lényegeset tudtak volna üzenni a választópolgároknak, azonban az eseményen résztvevő választópolgárként, valamint régiós sajtósként egyértelműnek tűnik, hogy
nem volt igazán semmilyen jelentőségteljes, érdekes, sajátos mondandójuk a felszólalóknak.
Véleményünk szerinti a rendkívül álmosító estét talán nem is érdemes részletesen elemezni, így talán elég csak Inotay Gergely Ábel a Facebook-posztjában is felvetetteket valamint a helyszínen az általa kijelentetteket felidézni. Azt írja Inotay:
„(…) egymással szorosabban együttműködő nemzetállamokként tekintek az Európai Unió jövőjére”.
Elképesztően erős kijelentés ez Gyurcsány azon váci emberétől, aki ezzel a saját megbízójának ellenébe megy!
A DK plakátok alatt pózoló Inotay ezek szerint a szavak szintjén a föderális Európa ellenében kíván majdan fellépni?! Hűha, ehhez mit szólhat majd Ferenc és Klára!?
Ugyanebben a posztjában még arról is beszél, hogy „osztja a magyar állampolgárok illegális bevándorlással kapcsolatos kételyeinek, félelmeinek jó részét, ezért azt egy esetleges kormányváltás esetén is tiltani kell” szerinte.
A tanítói végzettségű jelölt ezek után a beszélgetésben világpolitikai témákban is megnyilvánult: szerinte a kormány a migráció kérdésében valahol félúton jár. Ez a félút persze nagyon nehezen értelmezhető, hiszen gyakorlatilag Gyurcsányékkal szemben abszolút kormánybarát külpolitika mellett tette le a voksát az alábbi kijelentéseivel.
Hallgassák meg őt magát!
- „a magyar politikának barátságosnak kell lennie, barátságosnak a szövetséges Nyugat-Európa felé, visszatérni a régi barátságos csapásirányhoz és barátságosan Kelet felé is.” (Mindkettő a külügy fő csapásiránya…)
- „(…) az illegális migráció valóban hordoz veszélyeket magában, és látva az ország lakosságának a véleményét és osztva is részben, az embert félelemmel tölti el.” (Igen, a közvélemény-kutatások szerint is a migráció veszélyeket hordoz magában és az embert félelemmel tölti el!)
- „(…) Egy magát kereszténynek és nemzetinek mondó állam, kormányzat (…) nem riogathat a migráció kérdésével.” (Más a felvilágosítás, ami nem riogatás, ezek tényleg messze állnak egymástól.)
- „Tehát van olyan migráns, akit nekünk különböző nemzetközi szerződések és egyebek értelmében, de a humánum és a kereszténység jegyében is fogadnunk kell.” (A politikai migráció egy pillanatra sem állt le.)
- „(…) nekik a lehető legjobb ellátást kell nyújtanunk.” (Tekintsük meg a hazai befogadótáborokat!)
- „(…) minden államnak a saját területén belül kéne rendezni a problémáit” (A kormány legfőbb üzenete ez, sőt ennek élvonalában áll hazánk a példaértékű Hungary Helps programjával.)
- „(…) azt látnunk kell, hogy ’56-ban is a keleti tömbből érkezőkkel szemben lévő partnerség az emberiesség jegyében fogadtak be bennünket Európába” (A keresztény Európa befogadott keletről keresztényeket a nemzetközi törvények alapján.)
- „(…) az emberiesség jegyében a valóban a veszélyeztetettségből érkező migrációt segíteni, támogatni kell, az illegális migrációra pedig egy óriási nemet kell mondani.” (A jelenlegi kormány ennek a frontvonalában áll annak ellenére, hogy számos nemzetközi támadás éri érte.)
De szálazzuk szét a politikába készülő, velejéig amatőr politikus elképzeléseit a hazai külkapcsolatok alakulásáról:
Első állítása: a magyar külpolitikának barátságosnak kell lenni. Ez jelenleg is így van, de arra nem tért ki, hogy a velünk nem barátságos, sőt ellenséges bürokraták erőszakos nyomulására milyen választ kellene majd adni. A támadásokra barátságosan, udvariasan, a diplomácia játékszabályai szerint szokott mind a miniszterelnök, mind a külügyminiszter határozott nemet mondani.
Második állítása: az illegális migrációra egy óriási nemet kell mondani. Ezt teszi jelenleg is a magyar kormány szemben Németországgal, Franciaországgal, ahol a Willkommenskultur-uralta az elmúlt éveket, s ma már látjuk ennek pusztító hatását, akkor bennünket megbélyegeztek és ma egyre több ország ismeri el, hogy egyedül a magyar külpolitika adott adekvát választ az akkori kihívásra.
Harmadik állítása: hogy a menekülteket fogadnunk kell és a lehető legjobb ellátást kell nyújtanunk. Ennél a magyar kormány sokkal messzebbre megy, hiszen évek óta következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van, s ezért van már nemzetközi visszhangja a Hungary Helps programunknak.
Negyedik állítása: hogy ugyan szerinte sem lehet 56-ot összemosni a jelenlegi helyzettel, ennek ellenére megteszi. 1956-ban 200.000 magyar menekültet osztott szét a Nyugat, gondosan válogatták először az orvosokat, mérnököket, aztán a szakmunkásokat, végére a szakképzetleneket, de a keresztény magyarok menekültek a keresztény nyugatra. Elfogadták a befogadó ország szokásait, megtanulták a nyelvét, tanultak, képezték magukat és képességeikhez mérten hozzájárultak annak az országnak az értékteremtésében, gyerekeik ott születtek, nálunk pedig óriási demográfiai deficit keletkezett.
Összefoglalva: igazán időpazarlás volt a vitát a jelenlévőknek megtekinteni, különösképpen Inotay Gergely Ábel szemmel láthatóan a megbízójával nem egyeztetett gondolatmeneteit meghallgatni, valamint a jelenlegi külpolitikáról való tájékozatlanságáról értesülni.