PLAKÁTARC VÁLTOZÁSOK A BALLIBERÁLIS ELŐVÁLASZTÁSI BOHÓZATBAN

Szinte egyszerre megváltoztatta a profilképét közösségi médiás oldalán Juhász Béla Róbert és Inotay Gergely Ábel, a Pest megyei 4. választókerület balliberális előválasztási cirkuszának két leginkább labdába rúgó, játszadozó, bohóckodó jelöltje.

A képeikről mindketten nagyon kisimultan, révedező tekintettel néznek le választóikra, a háttérben Juhásznál a Dunakanyar, Inotaynál a Parlament, mint vizionált győzelmük szimbólumai. Fotóik sima fehér rámában vannak, s az egész képvilágban sehol nem tűnik fel még csak egy szivárványfoszlány sem – mintha bizony már nem lenne zsenánt, kifizetődő ez az egyre inkább lejáratódó többsávos jelkép.

Ez a szinte teljesen egyidejű profilképváltás azt sejteti, mintha nevezettek pártutasítás(oka)t kaptak volna rá a főhadiszállásokról, vagy leginkább a mögéjük logózott alakulatokat szoros pórázon tartó Gyurcsánytól. Mert hát nyilvánvalóan minél tovább azt a látszatot akarja kelteni ez a szivárványos konglomeráció, hogy az ő politikai térfelükön húdedemokratikusan megy a jelöltállítás, miközben nyilvánvaló, hogy ádehogy.

Bizonyára lezsírozták már, hogy végül kinek a neve kerülhet fel a szavazólapokra.

Ami amúgy mindegy is, hogy kié. A lényeg, hogy a család- és gyermekvédelmi törvényt eltörlendőnek, az illegális migráció elleni határvédelmi rendszert lebontandónak, a nemzetállamiságot felejtősnek tekintő, az LMBT-propagandát, a nemzeti önállóság feladását, a korlátlan és ellenőrizetlen bevándorlást viszont üdvözlendő opciónak tartó személy száll majd ringbe a balliberális oldalról.

Ezt senki ne feledje a kampány hangos zűrzavarában!

Juhász és Inotay eddigi megnyilatkozásai, illetve bizonyos kérdésekben menekülő hallgatásai egyértelműen elárulják, hogy valójában ugyanúgy gondolkodnak ezekről a kérdésekről, egy követ fújnak, csak most – a színjáték kedvéért – kicsit durciznak egymással, kicsinykét kötözködnek, birkózgatnak.

Mintha nem lenne más dolguk, mondjuk településük hatékony vezetése polgármesterként és alpolgármesterként. Pedig ezért kapják busás jövedelmüket közpénzből. De valódi feladatuk nekik most (is) minden jel szerint teljesen mellékes, szemmel láthatóan messziről kerülik a munkát, hogy úgy mondjuk, tesznek rá…

Hajós A. Zalán