A HALADÁS CSÚCSÁRA ÉRT VÁC: A NYILVÁNOS WC KULCSÁT KÉRETIK ELVINNI A KUTYAKOZMETIKÁBÓL!

A színpad világában a ripacskodásig túljátszott előadásmódot a színészek egymásközt túlspilázottnak nevezik. Az utóbbi időben gyakran támadhat a váciaknak az az érzése, hogy a város jelenlegi vezetői úgy működnek, mintha folyton egy színpadon állnának, ahol párhuzamosan több darabot is előadnak, amit aztán rendszeresen túl is játszanak. Hol a jóakaratú, de a mindig csak bajt keverő Puck-ot, hol a fukar Shylock-ot, hol a kisemmizett Lear-t alakítják (ez például Matkovich egyik kedvenc szerepe), de van törpe-Jágónk is, kisvárosi Casanovánk, városházi Tartuffe-ünk is …

Lássuk most éppen egyik, friss, meglehetősen túlspilázott szerepében ezúttal Tótváradi-Nagy Bencét:

A Váci Hírnök augusztusi számában, a 10. oldalon olvasom – írja az egyik FB-felhasználó – „A játszótéri játékok felújítása után megnyílt a nyilvános mosdó is.” A deákvári KRESZ-parkban megnyílt egy nyilvános WC? Hol? Többször körbejártam a területet, de sehol sem találtam… – zárja az érdeklődő.

Tótváradi-Nagy Bence a városházi mismásolás helyett, ezúttal azonnal válaszolt:
„A buszmegálló hátuljában található az említett WC. Jelenleg az épületben lévő kutyakozmetikában kérhető el hozzá a kulcs, rövidesen pedig átkerül a Príma bejárata mellé, ahonnan bárki elviheti és használhatja ingyen az üzlet nyitvatartási ideje alatt.”

A baloldali városatya a Szentivánéji álom Robin pajtásaként lépett ezúttal a váci színre, aki szerepe szerint csínytevő szellemként, ura parancsára először jól összekever mindent, hogy aztán megoldja a kreált problémákat…

A MEGOLDÁS: kéretik tehát a kutyakozmetikából elvinni a nyilvános WC kulcsát!

Minderről pedig a szerephez illően, és az ügy komolyságához méltó atyáskodóan emelkedett színpadias nyelvezeten érdemes szólni, amit Tótváradi-Nagy meg is tett.

Akkor most egy kicsit életszerűbben képzeljük el a szorult helyzetet, amelyben a különböző férfikarakterek miként kérik majd el a kulcsot:

  • „Ó szépasszony, nincs loncsos kutyám, de van más folyó ügyem, amiben azonnali segítségre szorulok… Ki kell-e mondanom, vagy kegyed kitalálja a gondolatomat?”
  • „Kisanyám, nem kutya az, vazze, hanem kúcs, érted, mi van?”
  • „E páratlanul szép nyári napon örvendek, hogy a jó sorsom összehozott Önnel, kisasszony! Számíthatnék-e egy kényes és felettébb sürgető ügyben a szíves és készséges segítségére, amiről csak annyit szeretnék elmondani, hogy nem kutya az!”

Már hogyne támadna az az érzése az embernek, hogy már megint vajúdtak a váci hegyek és ismét egeret  ellettek!

Mint nemrégiben abban a szintén túlspilázott szerepében az az öt városházi ember, aki egy ingyen kapott zebra átadóján előadott egy nagyon-nagyon rossz bohózatot…