Immár lassan állandó szerzőnk, Gábor Csaba már-már ilonai magasságokba repít bennünket ezen a borús hétfő délutánon, amennyiben valakinek kevés lett volna a vasárnapi, ösztönös városvezetői mesebeszéd derű-dózisa.
***
Megérkezett a vasárnap és vele a tavasz, mindenkit bíztatok sétára a majdnem osztrák kisvárosunkba és sportra is, hiszen kevesen hinnék, de a ’70-es években asztalitenisz-bajnok voltam. Bár a kor eljárt fölöttem, de megőriztem formámat és főleg hajlékonyságomat. De jöjjön a heti összefoglalónk, mert mi örökösen munkalázban égünk, s a városért rendületlenül dolgozunk:
Otthonomban felavattam végre az új kávéfőzőt, melynek elődje az előző városvezetés alatt teljesen leamortizálódott, én pedig már nem tűrhettem tovább ezt a tarthatatlan állapotot. A jeles esemény alkalmából sajtótájékoztatót tartott kis csapatunk, melynek során megragadtam a kivételes alkalmat, hogy a nagyszámú érdeklődőnek felfessem városunk sanyarú anyagi helyzetét.
A hét a nagypolitika terén sem múlt el nyomtalanul, amikor hírét vettük, hogy a körzet országgyűlési képviselője szeretett városunkba látogat, képét rituálisan megaláztuk, valamint egy könnyed vudu-szertartás keretében megátkoztuk. Ezek után mély értetlenséggel fogadtuk azt a lehangoló tényt, miszerint ismét nem kívánt velünk szóba állni és inkább a helyi keresztény szervezeteket látogatta meg.
De nem csak szomorú hírekkel szolgálhatunk: Kisvácon megtörtént egy utcai lámpatest cseréje, amit még a kormányközeli cég telepített. Igaz ugyan, hogy kifogástalanul működött, de a helyiek aláírást gyűjtöttek, mert úgy érezték, rontást sugároz magából. Az ezt követő ünnepi műsort Inotay Gergely nyitotta meg, szépen csengő hangján elénekelvén Verditől a „Te rongyos élet” című operaslágert.
Az elkövetkezendő időkre rengeteg terv és ötlet buzog csapatunkban, hogyan is kommunikáljuk ki a Facebook-oldalain és csoportjaiban a szegénységünket; ennek érdekében Bicsek Nyelenc juttatásait megemeltük kiváló munkájáért, míg hivatalunk büszkeségei újabb és újabb profilokat állítanak hadrendbe. Mindez sajnos anyagi áldozattal is jár, de szerencsére Vácnak vannak még ingatlanjai, amelyeket előrelátóan eladhatunk, hiszen az utánunk következő önkormányzat úgyis csak elherdálná.
A minap érkezett a hír, amely okán ismét tetemre hívtuk a körzet képviselőjét, egyenesen a független és objektív ESTV segítségével Fördős kontra Csereklye ügyben. Nem válaszol, nem vállal felelősséget más tetteiért, ez több mint felháborító. Megkérdeztük a sajnálatos konfliktusról Kovács Miklós öngyújtótöltőt is, aki szintén kereszténynek vallja magát, de ő sem kíván nyilatkozni, holott alapvető, mert mi hiszünk a kollektív bűnösségben. Ennek kapcsán jut eszembe: Kiss Zsolt alpolgármester büntető ügyében no komment, és nem is értem, miért kellene ezzel foglalkoznom.
Hogy a tavasz illatokkal terhes, virágünnepi szépségét emeljük, ismét irodalmi-esteket tartunk a nagyszerű állapotban leledző művelődési központban. Meghívottjaink olyan tehetséges és független művészek, mint Nyalföldi Róbert, Nyálvölgyi János, Nyalafiáth Orsolya és Nyél Bernadett. De nem állunk meg itt: több millióért szobrokat kívánunk elhelyezni városunk prominens helyein, például egy aranyozott borjút Ferjancsics László tiszteletére. Örömmel tölt el, hogy azért a kultúrára találtunk még pénzt a kanapé párnái közé becsúszva és a tavaly hordott kiskosztümöm zsebében. Mindenkit megnyugtatok: kigazdálkodjuk valahogyan, bármennyire is két tűz között a pad alatt érezzük magunkat anyagilag.
A márvány térrel is nagy terveink vannak, önkéntes munkásokat és szponzorokat keresünk, továbbá önkéntes mérnököt, önkéntes anyagbeszerzőt és ingyenes anyagot. Cserébe mögénk állhatnak majd az esetleges felavatáson sajtósaink kereszttüzében, ahol elmondom, milyen nehéz is ötszáz izé, nem tudom, de majd utánanézek hány milliós mínusszal gazdálkodni, csoda, hogy nem halunk éhen.
A májusi eső csodája elhozta a fűnyírás idejét, természetesen felkészülten várjuk, fotósaink minden lekaszált négyzetmétert és közmunkást megörökítenek, akár a hatodikról is.
Bár állandó támadás alatt állunk, felhívnám a figyelmet arra, hogy a béke és szeretet motivál, én mindenki polgármestere szeretnék lenni. Szívem egy nyíló virág, azt szeretném, hogy itt mindenki testvérünk legyen, hogy közösségünk felhőn pihenő szeretetkórusa csak a lágy ölelés dallamain szóljon, ölelésünk szívhez szóló angyali ajándékként csordítsa túl a lelkeket.
Akinek meg ez nem tetszik, az dögöljön meg.