Az ember néha ismerősökbe botlik a Facebook-dzsungelében botorkálva. Olykor egy felrémlő név, egy arc indítja meg a homlokráncolós folyamatot, „valahol találkoztam már ezzel a daliás huszárral”! Molnár Róbert esetében szó sincs ilyesmiről!
Szijjártó Péter Fideszes politikus „Győztes csapaton ne változtass” megosztása alatt jön szembe velünk a magának vállakat rajzoló Róbert ama frappánsnak gondolt és a sokat emlegetett jogállamiságot semmibe vevő fenyegetése: „Majd a börtön kezeli ezt a kérdést is.”
Természetesen az ember ilyenkor mérlegre teszi, vajon kiből szakadtak ki eme gondolatok és a jövőre vonatkoztatható intelmek. Amennyiben a kozmetikus Marcsitól, csak vállat vonva elmormolunk Isten és állatkertje vonatkozásában egy bölcsességet, ám Robi, a köröm kozmetikázásnak másféle megközelítését pártoló úriember Kübekháza polgármestere.
Hogy kerül a csizma az asztalra? – kérdezheti joggal a tisztelt váci olvasó…
Elárulom: Molnár úr szeretett vendége a helyi Facebook-os fórumainknak, trombitaszóval érkezik felmentő seregként a bajba jutott Matkovich-birodalmat kirángatni a gonosz helyi ellenzék karmaiból.
A „helyi ellenzék” bárki lehet. Egy elégedetlen váci lakos, akinek a bokája éppen kibicsaklott egy kátyúban, vagy aki a beruházások (ez csak tréfa volt, miféle „beruházás” ???) okán értetlenkedik.
A hívatlan könnyűlovasság itt terem és hülyéz bárkit, köp mindenkire, miközben Vácot még képeslapon sem látta. Még, ha Gyurcsány szerepelne így, megértenénk, hiszen apja sokat vendégeskedett Vác híres „szállóján”…
És jönnek, Kelenföld és Nagykáta potentátjai, hogy a helyieknek az orrára koppintsanak, és elégedetlenségüket felitassák rongyaikkal. Róbert egyenesen odáig megy, hogy megpróbál magyarázkodni, okoskodni, de amikor besül egy szimplán a józan eszét használó fórumozóval szemben, kénytelen annyit takaróként odavetni: „olyannyira rendszerfanok, hogy nincs értelme magyaráznom”.
Jött, látott és visszamászott a csigaházába.
A vita szokásos módon úgy dőlt el, hogy szépen törölve lett, nem illik ám a messziről jött vendégnek ellentmondani. De sebaj, hiszen megszokva a helyi önkoris oldalak és heccfórumok eljárását, mindent lementünk. A lekezelő polgi még azért kapott egy távölelést Matkovich Ilonától a polémia végén, miszerint: „nagy szükség van az olyan építő polgármesterekre, mint te vagy.”
M. Róbert kifejtette továbbá, hogy a Nagy Kivéreztetés idején, amikor már csak üres porhüvelyként agonizálnak az önkormányzatok, végüket járva már csak itt-ott tudnak maguk közt pozíciókat és pénzt osztani, kénytelenek csalni.
Miszerint: „tetszik pl. tudni, hogy az önkormányzatok intézményes hazugságra vannak kényszerítve? Nem tervezhetnek költségvetési hiányt, miközben a kormány a milliárdokat szórja. Tudja mit csinálnak az önkormányzatok? Beírnak falból bevételi oldalra ingatlaneladást, az egyensúly megtartása végett, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem.”
Érthető, nem? Ez az az építő polgármester, akinek ennyi az ars poeticája, és akire oly’ nagy szükség van Matkovich szerint.
Vajon Vácott is bevett gyakorlat ez a fajta intézményes hazugság? Megnyugodhatunk, itt nem falból megy az ingatlaneladás, hanem minden eladó, itt nincs előrelátás, csak a felélés. Már, ha ez megnyugtat bennünket…
Molnár úr felelős vezetőként fenyegetőzik börtönnel.
Ez a fajta újkori választási ígéret az utóbbi években terjedt el, az alkoholmámoros Gyurcsány, a gyerekfenyítő Márki-Zay, a kislányos Fegyőr és IFA-platók, kandeláberek véresszájú pártolói bevezették ütemtervként a koncepciós pereket és a forradalmat, bármit, csak folyjon a vér.
Nincs már olyan opció, mint más országokban, vagy éppen hazánkban az ellenzék megőrülése előtt, hogy kidolgoznak programokat, biztató jövőképet festenek fel elénk, tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Félredobva a kenetteljes fékek és ellensúlyok lózugot, meg a jogállam illúzióját, kimondottan véres bosszút ígérnek. Van egy réteg, aki erre fogékony, őket ajnározzák és nekik produkálják magukat a molnárrobik. (Tudjuk, akire szükség van, mert épít…)
Molnár úr, a szerpentin-egyenességű életúttal rendelkező kübekházai polgármester, Ilonka elvtársa, hosszú utat járt be, mire a „szeretet nyelvén” tud már üzenni. Az ex-kisgazda, Hit Gyülekezetét támadó, később elnézést kérő, megtért fenegyerek nem éppen a következetesség szobra.
Jóslatai pedig szilárdan megbízhatóak, mint ahogyan a határkerítés esetében is kijelentette: azok három lépéssel kikerülhetőek…
Éleslátására újabb fénycsóvát vet eme epeömlése:
„Komolyan mondom, egy csitri kis falu polgármesterének a levele ilyen viharokat gerjeszt? Miközben látjuk, hogy szétrabolják az országot, alagutat csinálnak az adófizetők pénzéből, és az nem zavar senkit?” – fakadt ki 2021. február 25-én az azonnali.hu-n.
A felemlegetett „alagutas-história” a legnagyobb kamu az utóbbi időben, de elő kellett venni védekezésképpen, mert csokilopáson kapott gyermek módjára visszakozni kényszerül.
„Csókolom, de én csak egy nyamvadt Sportszeletet nyúltam le, a Józsika meg szerintem egy Milkát”…
Molnár polgármester úr ugyanis az éppen akkori trendnek megfelelően igazi partizánként ellenállt és a helyi háziorvost terelgette nyílt levéllel, azon irányba, – annak szakmájába való kemény beavatkozással – miszerint: „csak annak adja be a kínai oltást, aki ezt külön kéri, mondván az emberi élet az első, nem a hatalom érdeke.”.
Üzeni ezt a helyi hatalom székéből, cseppnyi disszonanciát szolgáltatva nekünk. Az a múlt már elmúlt, különben is megmagyarázza: ő nem oltásellenes, csak kínai oltásellenes.
Húúúha, nem ugyanaz ám.
„Én nem utálom a mentőöveket, csak ezt a ronda piros-fehér csíkosat, amit dobtál nekem.”
De ne ítéljünk ilyen keményen: minden változik, ahogyan egyeseknél a vélemény is.
Ismerős mozzanatok, nem kell egy „csitri kis falu polgármesterének” lenni, (tisztelt kübekházaiak, hadd ragadjam meg az alkalmat jól irányzott voksaik miatti gratulációmhoz…) hogy felismerjük a helyi mindenáron ellenálló attitűdöt. Ahogyan Kötter Tamás írta:
ezek még a süllyedő Titanicon is tiltakoznának a mentőcsónakok ellen.
A fogaskerekek közé mindenáron botot dugni, elhallgattatni, kiskirályként élni az egyszerűen csak az előző vezetésre mért ellenvoksok felhatalmazásával, mintha az valódi bizalom lenne. Kicsinyes bosszúiknak az általuk „ösztönösen irányított” városok és polgárok isszák meg a levét.
A fenegyerek (hogyne, holnaptól már nevezhetünk így bárkit…) lelki társa Matkovichéknak. Nem pártutasítás irányítja lépteiket: ez emberi minőség, amely oda húz, ahol megtalálja a szívéhez közel álló morált és társaságot. Innentől a jogász létére részeges karatemester – stílusban fenyegetőző fickó átlényegül építő polgármesterré. Az a bizonyos erkölcsi mérce és érték.
Citálhatnék még afféle népi bölcsességeket, hogy ÖSSZENŐ, AMI ÖSSZETARTOZIK, de ne legyünk ilyen maradiak.
Dehogynem. Madarat tolláról, Robit Ilonkáról.
Hát éljen a дружба, a megbonthatatlan barátság