A Társaság a szabadságjogokért nevű civil szervezet (TASZ) közleményt adott ki a Facebook-oldalán a védettségi igazolvánnyal kapcsolatban. Sigray István egyetemi oktató már nem először tisztelte meg lapunkat egy-egy helyi téma kapcsán a véleményével, most azonban egy országos ügy kapcsán írt, amelynek Vácon is következményei lehetnek.
Idézet a TASZ-közleményből: „A kártyát mindenki megkapja, akár napokkal az első oltása után is, de ekkor még nem alakult ki a védettsége. Az igazolvány és a kormány kommunikációja hamis biztonságérzetbe ringatja az embereket. Pedig a védettség csak a második oltás után alakul ki, ezért a kártyát is csak ez után lehetne kiadni. Ha a kártyával rendelkezők is fertőzőképesek, akkor a különbségtétel alapja csak az lesz, hogy kinek van kártyája és kinek nincs. Ez a fajta megkülönböztetés azonban már nem fogadható el, diszkriminatív és így alaptörvény-ellenes.”
Azt gondolom, hogy az idézett részben van valós részállítás is, azonban a mondandóval, és különösképp annak filozófiájával konzervatív oldalról nem lehet egyetérteni.
Amivel részben egyetérthetünk
Az igazolvány és a védettség szempontja
Az igazolvány megkapása pillanatában nem kalkulálhatunk kialakult védettséggel. Statisztikák segítségével lehet becsléseket adni arra, hogy egyes vakcinák beadása után mikor kezd védettség kialakulni. Lehetne önkéntesek bevonásával napi ellenanyag szinteket is mérni, az is információkat ad, azonban az önkéntesek nem tekinthetők reprezentatív mintának, hiszen köztük feltehetően túlreprezentáltak a jó fizikumúak.
Nem olvastam szakirodalmat róla, ezért számokat nem írhatok, de az a részállítás viszont nem igaz, hogy a védettség csak a második oltás után alakul ki. Nyilván egy második oltás nagyobb arányban, nagyobb mértékben ad védettséget, de – amennyi információm van –, már az első oltás után megfelelő idő elteltével már kialakulhat védettség. Az is igaz, hogy oltási igazolvánnyal rendelkezés sem pro sem kontra nem dönt a védettségről, hiszen nyilván vannak olyanok, akik tünetmentesen átestek a betegségen valamikor, és a szervezetük ellenanyagot termel.
Amivel nem érthetünk egyet
A közérdek és az egyéni érdek szempontja
A közlemény szerint romba dől az a jogi érvelés, hogy a védettségi igazolvánnyal rendelkezők kedvezményezését a járványhelyzet megalapozza. Szerintem pedig nem dől romba. Ha ugyanis az a kérdés, hogy kisebb-e a fertőződés várható értéke, ha egy zárt téri rendezvényen a védettségi igazolvány megléte alapján szűrünk, akkor a válasz egyértelműen igen.
Lehet erre modellt állítani, lehet azt megkérdezni, hogy mennyire hatékony egy ilyen intézkedés, de azt nem lehet tagadni, hogy az igazolvány szerinti szűrés érdemben javít a fertőzés várható értékén.
Egyébiránt azt gondolom, hogy izgalmas kérdés az, hogy a közérdek milyen estekben korlátozhat egyéni érdeket. Arányosnak tekinthető egy korlátozás, ha annak megvalósítási módja nem tökéletesen valósítja meg a deklarált közérdeket. Ha – túllépve a járvány ügyén, amely remélhetőleg nem marad évekig az emberiség nyakán – olyan nagy projektre is gondolunk, mint a klímaváltozás (amivel kapcsolatban eddig nagyon keveset tettünk, és évről évre csak adósságokat halmozunk fel) kezelése, akkor bizony el kéne egy paradigmaváltáson is gondolkodni a közösségi érdek vs. egyéni érdek kapcsán.
Szerintem ugyanis azokban az esetekben, amikor közösségi érdek miatt korlátozunk egyéneket, de az adott korlátozó intézkedés hatékonysága korlátozott, az egyéni érdekek védelmében fellépő szervezeteknek konstruktív javaslatot kellene tenniük, vagy a közcél hatékonyabb megvalósítását, vagy pedig a hatékonyság megtartása mellett az egyéni jogok, érdekek korlátozásának csökkentését megcélozva.
Történelmileg nagyon komoly feladatok előtt állunk, amelynek szerintem csak akkor felelhetünk meg, ha az elefántcsonttornyot elfelejtjük.
Alkotmányossági szempont
Nagyon nem tartom rendben levőnek azt az állítást, mely szerint a kártya megléte szerinti megkülönböztetés diszkriminatív és alkotmányellenes. Először is stilisztikai problémám van.
A TASZ egy civil szervezet, nem pedig alkotmánybíróság, ezért véleménye lehet sok mindenről, de alkotmányellenességet nem deklarálhat.
Másodszor is van egy csúsztatás a leírtakban. A járvány jelenlegi helyzetében a nyitások mindegyikének kockázata van. Nem véletlenül szólalt meg Röst Gergely nemrégiben, óvatosságra intve a kormányt és óvatosságra intve mindannyiunkat.
A kormány most komoly nyitási lépéseket hajtott végre, illetve jelentett be. E lépések következménye a kormány felelőssége. Abban azonban biztos vagyok, hogy a jelenlegi modellek szerint érdemben nagyobb nyitást nem tud a kormány megtenni. Nem véletlen, hogy elengedte előbb a középiskolák, majd a felső tagozatok nyitását.
Ha tehát arra a bizonyos konstruktív javaslatra gondolok, akkor bizony világossá kell tenni az alternatívát: lehet tovább halasztani a nyitásokat, vállalva, hogy még több idegenforgalmi vállalkozás megy csődbe, vagy lehet antitest vizsgálathoz kötni a nyitást, vagy lehetne más, általam nem ismert, de hatékony módszert kitalálni. Így nézne ki egy konstruktív kritika a vélelmezett diszkriminációról, és így nézne ki egy korrekt állásfoglalás egy befolyásos civil szervezettől.
Kettős veszély
Zárásképp arról írok, hogy két veszélyforrást látok a jelenlegi járványhelyzetben. Az egyik az, hogy újra elkezdenek romlani a számok, akár a nyitás, akár pedig valamilyen még gyilkosabb mutáció miatt. A másik veszély viszont az, hogy ha a számok szép alakulása miatt májusban sokan elhiszik, hogy nincs is szükségük oltásra, és trendivé válik az oltás kihagyása.
A jelenlegi, TASZ által diszkriminatívnak mondott intézkedés egyik célja az, hogy a trendi nem oltakozók (és most nem az egészségi állapotuk miatt nem oltakozókra, és nem is az összeesküvéshívőkre gondolok – mert bizonyos határok közt mindenki abban hisz, amiben akar –, hanem kizárólag a trendi nem oltakozókra) szembesüljenek azzal, hogy a trendiségük azzal járhat, hogy bizonytalan ideig nem mehetnek moziba, színházba, nyaralni.
Nem túl elegáns ez a megoldás, de lehet, hogy ezzel a módszerrel érhetjük el a szükséges átoltottságot.