Az idei nagyböjtben a 23. zsoltár gondolatait járjuk körbe dr. Csáki Tibor atyával hat héten keresztül, minden vasárnap, aki segít eligazítani bennünket abban, hogy hogyan értelmezzük, hogyan értsük jól a zsoltár szavait:
„A te vessződ és botod azok vigasztalnak engem”
Ebben a rendkívüli nagyböjtben a 23. zsoltár egy-egy sorárából merítünk erőt hétről hétre. Ezen a héten a Jó pásztor botjának üzenetét vizsgáljuk. Keleten a pásztornál nincs más, csak egy vessző, meg egy bot. Támadó és védő eszköze lesz, mind a maga, mind a nyáj védelmében. A bot szinte a pásztor „meghosszabbított” keze. Erejének, hatalmának jelképe valahányszor komolyra fordul a helyzet. Ez szolgál magának a nyájnak védelméül, de ugyanezt a botot használta engedetlen, csavargásra hajlamos bárányainak fegyelmezésére is. A nyáj tudja, érzi, hogy a pásztor botja és vesszeje nem csak fenyítésre van. A botja hatalma és ereje állandó vigasztalás a számára, hiszen azt jelenti, hogy a pásztor bármilyen körülmények között meg tudja védeni. Emlékezünk rá, hogy amikor Isten elhívta Mózest, ezt a nomád sivatagi pásztort, akkor elküldte, hogy az egyiptomi fáraó szolgaságából megszabadítsa a népét. Akkor a botja volt a ráruházott hatalom jelképe. Ezzel a bottal tette Mózes a csodákat, nemcsak azért, hogy meggyőzze a fáraót isteni küldetéséről, hanem hogy nyugalmat és erőt öntsön Izráel népébe.
A bot a pásztorterelő és hajtó, támadó és védekező eszköze. Van azonban a botnak még más szerepe is – a pásztor kezében és nyáj érdekében –, mégpedig a fegyelmezés. A Szentírásról is gyakran ezt mondják: „ez a könyv távol tart a bűntől”! Mert bizony Isten Igéje gyorsan szívünk közepébe talál, hogy megdorgáljon, és helyes útra térítsen, ha eltévelyedtünk. A 139. zsoltárban a következőket olvashatjuk: „vizsgálj meg engem, ó Isten és ismerd meg szívemet és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Ha engedjük és alávetjük magunkat, Isten megvizsgál bennünket is Igéje által. Őt nem lehet „átejteni”. Belát a felszín mögé, régi életünk titkait felkutatja, és feltárja mindazt, amiben meg kell változnunk. Nem szabad félnünk ettől a vizsgálattól. A pásztorbot magának a pásztornak is vigasztalást jelent. A fárasztó menetelések, hosszadalmas őrködések idején arra támaszkodva nyer támogatást és erőt. Drága vigasztaló társ a botja, segítség kötelességeinek teljesítésében.
Amiként Isten vesszeje jelképezi Isten Igéjét, úgy ábrázolja ki Isten pásztorbotja az Isten Lelkét.
A vessző: az Ige. Ma, amikor annyiféle, kusza bölcselkedés és egyéb tanítás hangzavarában élünk, a tiszta tanítás oktat arra, hogyan éljünk és viselkedjünk. Isten Igéje megvéd attól, hogy a sokféle tanítás zűrzavart támasszon a fejünkben, és önmagában véve elég ahhoz, hogy az a nyugalom támadjon bennünk.
Az Ige szerepe az életünkben:
- Lámpás: 119.zsoltár 105. „A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség”.
- Mag: Lukács 8:11. A példázat pedig ezt jelenti: a mag az Isten igéje, amelyből új élet fakad. „Ti nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá” – írja Péter apostol.
- Eső: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, Így lesz az én Igémmel is, elvégzi, amiért küldtem.” Iz.55.10
- Eledel: „Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” Mt.4,4
- „Hasznos a tanításomra, a feddésemre, a megjobbításomra, az igazságban való nevelésemre”. (2.Timóteus 3:16)
- Ha megismerem, és elhiszem az Ige igazságát, szabad leszek. (János 8:32)
- Ha megmaradok benne, valódi tanítvány leszek. (János 8:31)
- Az Isten szava, amely élő és ható és megítéli a gondolatokat. (Zsidók 4:12)
- Az Ige a Lélek kardja. (Efézus 6:17)
A lelki élet mesterei mindig buzdítottak, hogy az Ige legyen életünk mozgatórugója. Ajándékozzuk egymásnak azokat a kegyelmeket, amelyeket Istentől kaptunk, amelyeket ajándékként éltünk meg. Szent Pál is fontosnak tartja, hogy „egymás hite által megerősödjünk”.
Amiként Isten vesszeje jelképezi Isten Igéjét, úgy ábrázolja ki a pásztorbot az Isten Lelkét. A pásztor a botjával megérinti, kíséri a bárányait. Ez az érintés biztonságot ad a bárányoknak. Az Istennel járó embernek maga Krisztus adja tudtára, hogy elküldi hozzá Szentlelkét, hogy az elvezesse minden igazságra (Jn 1 6,33). Ő figyelmeztet szelíden, gyengéden, de állhatatosan: „ez a jó út – ezen járjatok”. Amennyiben engedünk szelíd unszolásának, biztonság, békesség és jólét érzése tölt el bennünket. Általa vagyok „kapcsolatban” Krisztussal. Eltölt az a határozott tudat, hogy az övé vagyok, ő pedig az enyém. A Szentlélek szüntelenül ébren tartja bennem annak tudatát, hogy Isten gyermeke vagyok és ő az Atyám. Mindez végtelenül vigasztaló, és megvan benne az „egységnek”, „hozzátartozásnak” a tudata. A keresztény élet nemcsak bizonyos tanok elfogadásából és bizonyos tényekben való hitből áll. Valóban lényeges a Szentírás tényeinek elfogadása, de ezen túl hozzátartozik még az a személyes élmény, amelyben „első kézből” tapasztalom a Pásztor érintését, Szellemének munkáját az én szellememben.
„Elárasztod fejem olajjal”
A bárányok számára szinte elviselhetetlen a rengeteg rovar, féreg és élősdi, melyek a nagy melegben gyötrik őket. Életüket kínszenvedéssé teszik, szinte őrületbe kergetik a jószágot ezek a legyek. Hogy szabaduljanak tőlük, szüntelen verdesik fejüket a fáknak, dühösen toporzékolnak, ide-oda rohangálnak. Ez a sok izgalom súlyos következményekkel járhat. A jó pásztor olajjal keni be a bárányok orrát és fejét, hogy megvédje őket. Ez megváltoztatja a juhok viselkedését. Egy csapásra megszűnik az őrjöngő félelmük, izgalmuk. Ehelyett háborítatlanul legelnek tovább.
A mi életünkben is vannak élősködők, vannak sebek. Vannak paraziták, rossz szokások, amik ellopják az időnket, energiánkat. Apró jelentéktelen bosszúságok teszik tönkre nyugalmunkat. Kicsi bajokból lesznek az embert űző, hajtó „gyulladásos betegségek”. Valami csekélység úgy felbosszant, hogy szinte szétvernénk a fejünket. Ilyenkor panasz áradat tör ki belőlünk.
Mint a juhoknak nekünk is szükségünk van „kenetre”, amely eltávolítja a legyeket, a parazitákat az életünkből. Isten Szentlelkének kenete gyógyíthatja, tisztíthatja a sérelmeket, melynek ki vagyunk téve. Némelyek azt hiszik, hogy keresztény életükben elég, ha csak egyszer, kezdet kezdetén elnyerik a Szentlélek ajándékát. Pedig naponkénti csődjeink mutatják, hogy felkavart, megszorult szívünknek szüntelen szüksége van rá, hogy megszabaduljon a kínzójától. Ez pedig a köztem és a Krisztus közötti személyes kapcsolaton múlik. Egyedül Isten képes a Krisztus lelkületét kialakítani bennünk. Kizárólag a Szentlélek tudja magatartásukat krisztusivá tenni. Egyedül ő teheti meg, hogy a sérelmekre, bántásokra szelíd nyugalommal feleljünk. Szentlelkének törvénye szabadít meg bennünket a bűn és a halál törvényétől. Isten Lelkének naponta elnyert ajándéka fejleszti ki életemben az örömet, a megelégedettséget, a szeretetet.
A keresztségben és a bérmálásban minden keresztény részesül ebben az ajándékban. Sok keresztény még sincs tudatában annak, hogy mit is kapott tulajdonképpen. A Lélek adott Jézusnak erőt, hogy hirdesse az örömhírt a szegényeknek és gyógyítsa a betegeket. Hozzá hasonlóan minket is képes tesz arra, hogy embertársainkkal új módon lépjünk kapcsolatba szóval és tettel. A halála előtti estén Jézus megígérte: elküldöm nektek a Lelket, a Vigasztalót, aki bennetek működik és képessé tesz arra, hogy folytassátok szavaimat és művemet. Jézus ígérete pünkösd napján teljesült. De a Lélek kiáradása nem csupán egyszeri esemény volt néhány kiválasztott számára. A pünkösd folytatódik. A Lélek újból és újból kiárad a Jézusban hívő összes emberre. Minden szentgyónásban, szentáldozásban, minden jó imádságban a Lélek kiárad. Isten Lelke emésztő tűz, amely önzésünk hamvai alatt is újra felizzítja bennünk a szeretet parazsát. Pislákoló mécsesként, vagy lobogó fáklyaként is Őt dicsérjük szüntelen. Hívjuk Őt!
Jöjj, Szentlélek, töltsd be a lelkem, bűneim salakját égesd ki bennem! Szelíd társam vagy, áradó élet, Titokzatos erő, mely szeretni késztet. (Simon A.)
Pál apostol szavai ránk is érvényesek: „a lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz. A megbízatások is különfélék, de az Úr ugyanaz. Különfélék a csodatettek is, de Isten, aki mindezt mindenkiben véghezviszi, ugyanaz. A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele…” 1Kor.12.11.
A Szentlélek legnagyobb adománya a szeretet. De a szeretettel együtt örömet, békét és új nyitottságot is kapunk az evangélium iránt. Kérjük jó pásztorunktól ezt a kenetet!
Jövő vasárnap folytatjuk…
***
AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM – DR. CSÁKI TIBOR NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLATA IV.