Dr. Nagy Szilvia pszichiáter szakorvos és pszichoterapeuta, valamint filmes csapatának tagjai közeli hozzátartozójuk által érintettek a demenciával kapcsolatban. A közelmúltban ő maga és alkotóköre bejutott a Richter Anna Díj orvos kategóriájának a döntőjébe. A téma figyelemre méltó és fontos lenne támogatni a közönségszavazatainkkal e projektet.
Az idősödő társadalomban egyre nagyobb réteget képviselnek a különféle okból demenssé vált személyek. Vajon belegondoltunk már abba, hogy milyen lehet demensnek lenni? Milyen lehet elveszíteni a tájékozódó képességünket? Ahogy a múlt elvész, egyre kevesebb a kapaszkodó a jelenben is. A demencia paradoxona, hogy minél súlyosabb az állapot, a beteg annál kevésbé fogja fel, hogy mennyit romlott a szellemi képessége.
A csapat Nefelejcs című projektjével egy az időskori demenciát a páciens szemszögéből bemutató kisjátékfilmen keresztül széleskörű társadalmi párbeszédet kezdeményezne.
A Nefelejcs a társadalom számára a demens emberek furcsa viselkedéseinek megértését és elfogadását elősegítő, érzékenyítő beszélgetésre alkalmas, témaindító kisfilm, mely egyben segíti a laikusokat a betegség korai felismerésében.
Az idős, demens főszereplő hétköznapi kálváriája kívülállók számára érzékletesebben, érthetőbben teszik láthatóvá a különös viselkedés mögött meghúzódó okokat, egy elsőre „láthatatlan” problémát.
Ha szeretné, hogy a Nefelejcs – beszéljünk a demenciáról című projekt Richter Anna közönségdíjas legyen, szavazzon a csapatra itt! A közönség február 15-től március 14-ig tartó internetes szavazáson voksolhat.
***
INTERJÚ A DOKTORNŐVEL
– Honnan a szakmai érdeklődés a demencia iránt? Személyes érintettség okán vagy egyszerűen csak így alakult?
Dr. Nagy Szilvia: A személyes érintettségen túl a praxisomban is azt látom, hogy az elöregedő társadalomban és a – szerencsére hosszabb élettartam kapcsán is – egyre nagyobb számot tesznek ki az idősek, és az ő köreikből kerülnek ki főleg a demenciával élő páciensek. Így tehát több az érintett is, szinte minden családban van demens beteg, vagy ismerünk olyat, ahol van.
– Hogy látja pszichiáterként ezt a jelenséget?
Dr. Nagy Szilvia: Egy lassan javuló tendenciát látok, kevesebb a stigma, több a megértés, és egyre több kezdeményezés születik irányukba.
– Hogyan jellemezné a velük való munkát?
Dr. Nagy Szilvia: A betegség krónikus, és nem gyógyítható, de fontos a részletes kivizsgálás, kedvező esetben a gyógyszerekkel való lassítás. A hangsúly a folyamatos gondozáson van, szoros egységben a hozzátartozókkal, a családdal, és legalább olyan fontos az ő támogatásuk is azért, hogy megelőzendő a kiégésüket.
– A közelmúltban Ön és a csapata bejutott a Richter Anna Díj orvos kategóriájának a döntőjébe. Elmesélné, hogy pontosan miről is szól ez a projekt?
Dr. Nagy Szilvia: Projektünk egy az időskori demenciát a páciens szemszögéből bemutató kisjátékfilmen keresztül széleskörű társadalmi párbeszédet kezdeményezne. A Nefelejcs c. kisfilm a társadalom számára a demens emberek furcsa viselkedéseinek megértését és elfogadását elősegítő, érzékenyítő beszélgetésre alkalmas, témaindító kisfilm, mely egyben segíti a laikusokat a betegség korai felismerésében.
– Milyen módon?
Dr. Nagy Szilvia: Egy olyan kisjátékfilmet szeretnénk készíteni, ahol az idős, demens főszereplő egy napját mutatnánk be, amikor is a főhős elindul meglátogatni a férje sírját, azonban a betegsége miatt az út során nem várt komplikációk adódnak. Ennek a kálváriája a kívülállók számára érzékletesebben, érthetőbben teszi láthatóvá a különös viselkedés mögött meghúzódó okokat, egy elsőre „láthatatlan” problémát.
– Milyen korosztályt szeretnének megszólítani?
Dr. Nagy Szilvia: A gyermektől, az idősekig mindenkit, hiszen az unokák is érintettek lehetnek mint hozzátartozók, és fontos, hogy a koruknak megfelelő szinten nekik is elmagyarázzuk az állapot lényegét. A film olyan helyzeteket ábrázol, ahol óhatatlanul belegondolunk, hogy milyen lehet demensnek lenni? Mit lát, hall vagy érez az, aki ebben a betegségben szenved? Vagy akár azt is, hogy mit érezhet egy hozzátartozó, akit esetleg már nem ismernek meg?
– Honnan jött a gondolat, hogy orvosként egy film elkészítésébe vágjon bele?
Dr. Nagy Szilvia: Egy szerencsés véletlen találkozás kapcsán kértek fel a film készítői kreatív szakértőnek, még a forgatókönyv írás időszakában. Nagyon élveztem, ahogyan az én szakorvosi nézőpontom találkozott a filmes ábrázolás lehetőségeivel, nagyon inspiráltak ezek a beszélgetések, jól esett kilépni a tudomány világából, kicsit belépni a művészet lehetőségei közé.
– Mi vezérelte Önöket?
Dr. Nagy Szilvia: Arra gondoltunk, hogy a szavakon túl, amit én a napi gyakorlatban használok a páciensekkel, olyan nonverbális csatornákhoz jussunk így el, ami másképpen láttatja ezt a jelenséget, a színek, hangulatok, fények, zenék, a képi világ formájában.
– És mit tehetnek az Olvasóink, ha ők is szívesen megnéznék a Nefelejcs című filmet?
Dr. Nagy Szilvia: Hát azért előbb még a verseny döntőjét meg is kell nyerni, és csak akkor láthatunk neki a forgatásnak. Remélem, elég szavazatot kapunk a közönségszavazáson, vagy ha nem, hát a zsűri a mi projektünket választja ki, ez esetben a film egy éven belül elkészülhet.
– Hol találkozhatunk majd a filmmel?
Dr. Nagy Szilvia: Először fesztiválokon tervezzük bemutatni, de utána remélem, megtekinthető lesz a televízióban és az interneten is.