Az idei nagyböjtben a 23. zsoltár gondolatait járjuk körbe dr. Csáki Tibor atyával hat héten keresztül, minden vasárnap, aki segít eligazítani bennünket abban, hogy hogyan értelmezzük, hogyan értsük jól a zsoltár szavait:
Az igazság ösvényén vezet engem.
A 25. zsoltár sorai legyen a bevezető imádságunk:
Uram, mutasd meg nekem, útjaidat, taníts meg ösvényeidre, vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen Te vagy az én Istenem. Emlékezzél meg, Uram irgalmasságodról, kegyelmedről, mely kezdet óta vezet. Jóságodban gondolj rám irgalommal. Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösöknek, az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosakat megtanítja ösvényére. Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét.
Azért valljuk be, hogy mi nagyon szeretjük a magunk útját járni. Ragaszkodunk ahhoz, hogy mi döntsük el, hogy mi a jó. Ez a furcsa bennünk, mint a bárányokban is. Izajás azt mondja, hogy mindnyájan, mint juhok tévelyegtünk, ment mindenki a maga útján. Maga útjára térni azt jelenti, azt cselekszem, amit akarok.
Tari Annamária könyvében azt kérdezi, ki a fontos, én vagy én?
Ma egy ilyen korban élünk, amikor azt mondhatjuk, azt cselekszem, amit akarok. Hová vezet ez az út, amikor azt cselekszem, amit akarok. II. Szent János Pál pápa azt mondja, hogy ez vezet a halál kultúrájához. Amikor olyan utakon járunk, hogy önteltségünkben úgy gondoljuk, hogy elegek vagyunk önmagunk számára. S végül ott állunk, irányvesztetten, összezavarodottan, rádöbbenve saját korlátainkra, hiányosságainkra. Ha egyáltalán rádöbbenünk…
A mai alapigénk, az hogy ösvényeidre taníts meg engem. Az igazság ösvényén vezet minket.
Jézus azt mondja, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet. Úttá lesz és végig velünk van, hogy ezen az úton járjunk. Mi pedig megyünk a magunk feje után, kialakítottunk egy olyan fogyasztói társadalmat, amelyben használjuk és kiuzsorázzuk a világot. Nem óhajtunk az igazság ösvényén járni.
Mai világunk tele van ilyen emberekkel, feldúlt otthonokkal, összetört szívűekkel, tönkrement életekkel, a torz személyiségek erre figyelmeztetnek, hogy hová jut az ember, ha csak a maga útját járja, egy beteg társadalom küszködik egy kiuzsorázott világban. Tudunk -e ezen változtatni?
A mai világ a vedd meg, használd, dobd el világa! Én döntöm el, kinek, mi köze hozzá! Ez a halál kultúrája. Ebben élünk. Ki a fontos: én vagy én?
Erre mondom nektek lelkipásztorként, hogy van megváltás. Van, aki megtanít bennünket az igazság ösvényén járni. Ennek ára van: követni kell őt. Az olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, az gyakran a halálba vezet.
Én vagyok az út, az igazság és az élet, azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Ne a mi útjainkat keressük, mert széles az út, amely a kárhozatra megy és keskeny az ösvény, mely az életre vezet.
Mi történik akkor, amikor hagyjuk, hogy Jézus vezessen bennünket? Aki Krisztusban van, az új teremtmény. Mi következik abból, ha mi vele az igazság ösvényén járunk? Nem önmagunkat szeretjük immár, hanem Krisztust és a felebarátainkat jobban, mint magunkat. Amikor vezet bennünket, megtölti a szívünket szeretettel. Akkor nem én vagyok a fontos, hanem te, a dúsgazdag észreveszi a Lázárt. Megtanít arra, hogy szembe ússzunk az árral, ne sodródjunk a divatokkal, ellene mondjunk a gonosznak.
Jogaimhoz való ragaszkodás helyett elismerem, hogy másnak is lehet igaza. Ez az alázat. Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igazuk. (Gyökössy) Amikor az Úr a pásztorunk, akkor megtanuljuk az alázatot, ami nem valami nyusziság. Tudjuk, hogy ki az Isten és kik vagyunk mi. Megszabadulunk attól, hogy örökké másokat vádoljunk. El tudjuk fogadni, hogy másnak is lehet igaza.
Megadja az Úr a szolgálat készségét. Amikor hagyjuk, hogy vezessen bennünket, akkor szolgálat lesz az életünk, eltűnik az örökös lázadás és feszültség. Széthúzás helyett összetartozás, panaszkodás helyett öröm. Már nem hajszoljuk az érvényesülést.
Az élet dolgait fogadjam mindig hálásan. Ne a bűnbakot keressük embertársainkban, akire ráfoghatjuk szerencsétlenkedéseink okát. Ne a tüneteket lássuk csak, hanem keressük az okot! Tudsz-e hálás lenni kicsi dolgokban, minden nap?
Ahelyett, hogy mindenáron ragaszkodnék akaratom véghezviteléhez, megtanulok engedelmeskedni, alkalmazkodni Isten akaratához. Amikor Saul megtér, azt kérdezi: Uram, mit akarsz, hogy tegyek. Assisi Szent Ferenc átéli az Istennel való találkozást, azt kérdi: Uram, mit akarsz, hogy tegyek. Amikor hagyjuk, hogy az igazság ösvényén vezessen bennünket, akkor tudunk kérdezni. Mit akarsz, hogy tegyek?
Honnan tudjuk, hogy mi az Isten akarata? A szivárvány szimbolizálja az Isten szeretetére adott válaszainkat. Amikor közelebb megyünk az éltető Naphoz, közelebb kerülünk egymáshoz. Ki-ki az Isten útján halad, akkor éljük meg az Istennel és a keresztény közösséggel való egységet. Hogyan szól hozzánk az Isten? A körülményekben, kötelességekben, sugallatokban, szenvedésben, eseményekben, ha megkérdezzük, hogy mit akarsz, hogy tegyek, fog válaszolni.
Ahogy az Úr szeretetét hasonlíthatjuk a fehér fényhez, ami a szivárvány hét színére bomlik, az Isten szeretete is különböző színekben jelenhet meg. Amikor megéljük a szeretetet, az közösséget teremt. Anyagi és lelki javak közösségét. Amikor mi éljük a szivárvány színeit, akkor megosztom a javaimat a közösséggel. Szép dolog, hogy én imádkozok, csak nem adok senkinek semmit, akkor hiányzik a piros ebből a szivárványból.
A narancs a szeretet kiáradásának a színe. Amikor mi találkozunk az Isten szeretetével, akkor az belőlünk sugárzik, megosztjuk mindenkivel, apostolkodunk. Jól élték a narancsot az első század keresztényei, jól élték a hitüket.
A sárga az imádság színe. Amikor imádkozok, amikor elmélkedünk. Nagyon fontos szín, de egy a hét közül. Nagy baj, ha csak tevékenykedünk és nagy baj, ha csak imádkozunk.
A zöld azt jelenti, hogy a szeretet meggyógyít, odafigyelek a testemre, az étkezésemre, a mozgásra, hogy ne essek szét. Légy levegőn, sétálj, figyelj magadra!
A kék azt jelenti, hogy harmóniában élj! A lakásunk, az öltözködésem beszél-e az Isten szépségéről? Az Isten szép, harmóniában van magával. Otthonunk is ilyen legyen! Ha belép valaki, találkozzon a harmóniával.
A szivárvány minden színe jelenjen meg az életedben, az igazság ösvényén vezessen téged. Amikor szétesünk, összecsap a fejünk felett a hullám, akkor rakj rendet először a környezetedben, aztán lassan belül is rendeződnek a dolgok. Az esti lelkiismeret vizsgálatnál nézd meg, hogy a szivárványnak hány színe volt jelen a napodban?
A szeretet bölcsességre vezet. A jó pap, a jó tanító, a jó keresztény holtig tanul. Kell, hogy olvassunk, műveljük magunkat, mind-mind egy pici szelete az igazság ösvényén vezetettségnek. Semmi sem rendezettebb, mint amit a szeretet rendez el, semmi sem szabadabb, mint amit a szeretet köt össze. (C. Lubich) Amikor hagyjuk, hogy az Isten szeretete vezessen bennünket, akkor megtanulunk görcsök nélkül élni, tudom, hogy ő az út, azon járok. Ha a pásztor ott van, karjaiban elrejtettek lehetünk, az élet maga ebben van elrejtve. Adja Isten, hogy megtapasztalhassuk, hogy elrejtettek lehetünk, az élet maga ebben van elrejtve. Higgyük el, hogy az Isten átölel bennünket.
Ha Jézus egyszer bekopogna hozzánk, hova vezetném be a lakásomba? Adnék neki kulcsot a szép szobához, mert ott minden rendben van, de nem adnék kulcsot a kamrához, a rendetlen szobához. Ha ő a pásztorunk, akkor beengedjük mindenhová!
Ha stoppolna Jézus, akkor beültetnénk hátra, hogy bele ne szóljon a vezetésbe, s amikor defektünk van, vagy eltévedtünk, akkor biztos megkérjük, hogy segítsen. Hagyom-e hogy vezessen, vagy az én autóm, az én autóm, az én életem, az én életem, a legfontosabb én vagy én? Ha az Úr az én pásztorom, akkor odaadom neki a kulcsot, mert ő a tulajdonos, de szabad vagy, a kilincs belül van. Amikor hagyom, hogy beljebb jöjjön, akkor rendet tesz a szívemben, egy-egy szentgyónásban odaadom neki a kulcsokat, mindenem a tied, Uram. Legyen bátorságunk mindent odaadni, az ajtódban állok és kopogok, aki beenged, oda bemegyek, vele leszek, ő meg én velem.
Kérdezzük az Urat gyakran, mit tegyek, de a zajban nem halljuk meg! Más uraink is vannak, észre sem vesszük, hogy uralkodik rajtunk, a munkahelyünk, az érvényesülési vágyunk, a maximalizmusunk rabszolgává tesz. Annyi kényszeres ember él, az ivás, a szexualitás, az alkohol, a játék, a gyógyszer, uralkodhat rajtam az indulat, az előítélet, a lustaság, a gőg. Ők vezetik az autómat, észre sem veszem! A lakáshoz van bejárásuk, mindenhova befészkelik magukat. Látom a jót, helyeslem, de teszem a rosszat – mondja Pál. Ki szabadít meg a halálravált testtől? Hála Istennek, Jézus Krisztus az, aki megszabadít.
Jézusnak mindig odaadhatom a kulcsaimat, hogy az igazság ösvényén vezessen, minden nap újra kell kezdeni. Beer Miklós püspök mondja nagyon gyakran, hogy a tegnapi hitem mára nem elég! A megváltás folytonosan történik velünk, amióta Jézus mellett döntöttünk, naponta fel kell tenni a kérdést: mit akarsz, hogy ma mit tegyek? Ma kell válaszolnunk, tegyük le minden nap az életünket Jézus kezébe. Minden attól függ, hogy kinek a kezében vagyunk.
„Egy teniszütő az én kezemben nem ér semmit.
Ha a teniszütőt Gabriela Sabatini fogja,
Akkor megnyeri a világkupát.
Attól függ, kinek a kezében van.
Egy bot az én kezemben arra jó,
hogy elkergessem a kutyákat.
Egy bot Mózes kezében kettéválasztja a hatalmas tengert.
Attól függ, kinek a kezében van.
Két hal és öt kenyér az én kezemben egy halas szendvics,
a tízóraim.
Két hal és öt kenyér Jézus kezében: jóllakat ezreket.
Attól függ, kinek a kezében van.
Tedd le törődöttségeidet, félelmeidet, aggodalmaidat,
reményeidet, álmaidat, családodat és kapcsolataidat
az Isten kezébe, hiszen tudod:
Attól függ, kinek a kezében van.”
Ismeretlen szerző: Attól függ…
Jövő vasárnap folytatjuk…
***
AZ ELŐZŐ RÉSZEK:
AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM ?! – DR. CSÁKI TIBOR BÖJTI ELMÉLKEDÉSE 1.