A jobbra érdemes Sződliget momentumos polgármestere legújabban a legnépszerűbb közösségi hálós felületen közzétette-megerősítette-hangsúlyozta, hogy ő ezután már nem csupán Béla, hanem Róbert is egyben keresztnévileg.
Mondhatnánk, hogy szóra sem érdemes ez, az anyakönyvbe bármikor belekerülhet újabb bejegyzés, de ennek a névbővítésnek azért van néhány érdekes olvasata.
A legkézenfekvőbb, hogy – a hírek szerint az egyik váci alpolgármester marketingtanácsait jó néven vevő, nyilván nem saját zsebből, hanem inkább közpénzből talán jócskán meg is fizető – Juhász Béla Róbert sulykolni szeretné megújult nevét, mert hát nyilván így kíván szerepelni a jövőben különféle szavazólapokon.
Aztán felmerülhet a gyanú, hogy emberünknek elege van a szimpla „Bélaságból”, a „Juhászbélaság” meg már egyenesen kínossá kezdhet válni neki a sok sületlen politikusi megnyilvánulása miatt kapott kritikák miatt.
Mondhatjuk erre, hogy hiábavalóság a névváltoztatás. Részünkről mindenesetre ígérhetjük: nem hagyjuk kiesni az emlékezetből J. B. R. legalábbis gyanús, véleményes ügyeit, közszerepléseit, megosztó véleménykürtöléseit. Például tőzsdei vásárlásai, vagyonnyilatkozatának hiányosságai ugyanúgy nem merülnek feledésbe, mint mondjuk a vírusjárvány, a genderkérdés, a határvédelem vonatkozásában megfogalmazott szösszenetei.
Juhász Béla Róbert névkorrekciója kapcsán álljon itt egy klasszikus regény kis részlete:
„Nem nagyon tudta senki, honnan jöttek, egyszer csak itt voltak az Erdőben. Kanga és Zsebibaba.
Mikor Micimackó megkérdezte Róbert Gidát: »Hát ezeket mi szél hozta?«, Róbert Gida azt felelte: »Nagyon rendes cél; te már tudod, mire célzok, Micimackó.«
És Micimackó, aki egyáltalán nem tudta , azt felelte: »Vagy úgy!« Aztán kétszer bólintott, értelmesen hozzátette: »No persze: a rendes cél!«
Aztán gyorsan elfutott Malackához, megtudni, hogy Ő mit fog szólni hozzá. Malacka házában ott találta Nyuszit. Így hát módjukban volt megbeszélni a nagy eseményt.
– Ami nem tetszik nekem a dologban – mondta Nyuszi –, kérlek szépen, tudod, úgy értem, hogy itt vagyunk mi: Micimackó, Malacka meg én… és akkor egyszerre…
– És Füles – mondta Micimackó.
– Persze, Füles… És akkor egyszerre csak…
– És Bagoly – mondta Füles.
– És Bagoly… És akkor egyszerre…
– És Füles! – vakkantott Micimackó diadallal. – El is felejtettem Fülest.
– Ugye, látod? – mondta Nyuszi gondolkodva, aztán óvatosan: – Mind, mind, akik itt vagyunk, és akkor egyszerre csak arra ébredünk egy reggel, hogy mi történik? Az történik, hogy itt tekereg közöttünk EGY NAGY, ERŐS ÁLLAT. Egy nagy, erős állat, akinek a hírét se hallottuk eddig. Valaki, aki – bocsánat! – de kissé különös fogalmakat hordoz a családi életről… Ugyanis az egész családját zsebre rakja, és a zsebében hordja, és azonkívül a fogalmat is hordozza. Most gondold el, ha én is zsebre vágnám a családomat, hány zsebre volna szükségem!”
Eddig az idézet, és akkor most a zsebbel, zsebekkel kapcsolatban végtére is, és hovatovább leszögezhetjük (ámde nem varrhatjuk le), hogy ezzel, ezekkel a választókerület újdonsült Róbertjének nincs semmi baja. A jelek szerint elég nagy az övé, illetve elég nagyok az övéi, merthogy úgy tűnik, hogy több, sőt szám szerint véve igen sok zsebe van. Amiket tömköd rendesen a nem szerény alap polgármesteri juttatásából, a közpénzből magának kiutalt jutalommal (vagy jutalmakkal?), tőzsdei cégek osztalékaival.
A család fogalma is legalábbis kérdőjeles ennek a Duna-parti Róbertnek: valahogy ködös, vajon egyetért-e a nemi szerepek fontosságát megkérdőjelező vadliberális genderideológiában élharcossá vált váci kollégájával, Matkovich Ilonával és hű fegyverhordozójával, Jess Kingával, no meg a három színes lényt a tenyerükön felmutató többi szimpatizánssal.