A váci Esze Tamás laktanya csaknem ötven esztendeig állt a magyar hadsereg szolgálatában, a kapura két évtizeddel ezelőtt, 2001-ben került lakat.
Tehát húsz éve már, hogy nem csicskáztatják az öregek a kopaszokat Vácott (sem), kihalt a már csak sejthető alakulótér, nincs „Igazodj!”, nincs fogadás balról avagy jobbról, nincs folyosói fókázás, sikamika köröm- vagy épp fogkefével, nincs avarsöprés szélviharban, nincs stokizás, sem „Alsó ágy ágyaz, felső ágy tisztálkodik!”, nincs az első falat lenyelését is megelőző „Egészségükre elvtársak, föl!”, nincs dobbantás kerítésugrással, nincs lafo…
Hogy mi a lafo? Hát hosszabb-rövidebb idejű laktanyafogság szigorú fenyítésként – például azért, mert nem állt jól a sapka vagy a rohamsisak, nem volt pöpec a málhagyík, nem hajolt meg eléggé a bakagerinc stb.
Laktanyafogságban most max szellemek vannak a váci kaszárnya hú, de nagy területén, bár arra tévedésünkkor egy sem kísértett, vagy ha mégis, nagyon sunyin tette, mert nem lehetett észrevenni – és még egy kóborló lőtéri kutyával sem találkoztunk.
Amúgy már annak is tizenöt éve, hogy emlékművet avattak az egykori Sallai Imre, majd Esze Tamás Laktanya előtt, a Híradó téren.
Erről az eseményről így számolt be a korabeli sajtó:
„Az Esze Tamás Honvéd Nyugdíjas Egyesület és a Katonai Emlékbizottság, valamint a Madách Imre Művelődési Központ által rendezett ünnepségen avatták fel a váci híradósok tiszteletére emelt emlékoszlopot. A városban 1943-tól 2001-ig voltak jelen híradós katonák, és évtizedekig itt folyt képzésük is. Öt éve búcsúzott el végleg a 15. Esze Tamás Híradóezred Váctól, amely ezzel megszűnt katonavárosnak lenni. Az avató ünnepségen, több aktív és nyugállományú tiszt és főtiszt, köztük a volt laktanyaparancsnokok jelenlétében, Szilveszter Sándor nyugalmazott mérnök alezredes mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy ez a váci laktanya volt a magyar honvédség híradós bölcsője, amelynek emlékét mostantól a volt laktanya bejáratával szemben álló emlékhely őrzi. Az emlékművet, a város nevében, Tóth Árpád alpolgármester leplezte le.
Nagy kérdés, mi lesz a volt laktanyaterület sorsa – csak remélhetjük, hogy még mindig igaz az a szintén jóval korábbi sajtóértesülés, híradás, miszerint:
A váci Esze Tamás laktanya csaknem ötven évig állt a hadsereg szolgálatában. 2001 óta több esetben is tárgyaltak már területének hasznosítása ügyében, de mindezidáig nem történtek lépések az ötletek, tervek megvalósítása felé. A város a hasznosítást a civil szféra, a kistérség és befektetési csoportok támogatásával tartja elképzelhetőnek, ehhez azonban elsődlegesen rendezési tervek elkészítésére lenne szükség.”
Történelem:
„…1942-re határozzák el, hogy a Magyar Királyi Honvéd Központi Híradó Iskola és Laktanya építését Vácon megkezdjék. Vác város képviselő-testülete, 1 évre rá, rendkívüli ülésen felajánlott egy erre a célra alkalmas területet a városban”
„Híradó Iskola építését a honvédelmi minisztérium 1943. év tavaszán megkezdte, úgyhogy 1944. év őszén több, köztük kétemeletes épületek is befejezés előtt állottak.
Újjászületése 1947-re datálódik, ez időtől a híradósok kezdik lakni a laktanyát. Csaknem fél évszázadig a honvédelem szolgálatában állt, a magyar híradós szakma bölcsője volt.
Vác a magyar tisztképzés fellegvárává vált egyben…”
„A híradóezred 1961-ben alakult meg, és azóta megszűnéséig folyamatosan képezte ki a sorkatonákat. Az alakulat együtt élt a várossal, ahol kellett, segített, ennek elismeréseként 1982-ben Pro Urbe-díjban is részesült, a város pedig egy Esze Tamás-mellszoborral – Bakos Ildikó alkotásával – is megajándékozta az ezredet. Az úgynevezett Híradó Kiképző Tábor 1966-ban díszlokált Vác helyőrségbe és 1967-től, mint Híradó Kiképző Központ folytatta a váci híradó hagyományokat. Az itt lévő technikák között szerepelt a hazai gyártású mikrohullámú rádiók, a rádió relék, a szovjet titkosító berendezések hosszú sora. A tiszthelyettes képzések, a tiszt átképző tanfolyamok szervezése szintén érdemeket szerzett az ezrednek, kiemelendő, hogy az alakulat átélte a különböző személyi fejlesztéseket, mint például a Velence, Fertőd- I., II. szervezéseket.”
Ribáry Zoltán
Fotó: Ribáry Zoltán/VácOnline