NINCS FELELŐS ÉS MORÁLMÉRTÉK – GÁBOR CSABA VÉLEMÉNYCIKKE

Eltelt pár év, és 2021 elejére megérkezett a felvilágosodás korszaka.

Mindeddig abban a hitben poroszkáltunk a narancsos legelőkön kipányvázva és bégetve, hogy az Önkormányzat felelős mindenért. A napkitörésért, a hontalan kutyusokért, az aszályért. IS. Napjainkra bontakozik ki, Szent Ilona szigetén való tartózkodásunk (amibe még Napóleon is belehalt) majd’ 15. hónapján, miszerint téveszmék által vezetve botorkáltunk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy van egy pártatlan fórum helyileg a Facebook berkein belül, ahol például olyan csodákat is megélhetünk, miszerint a kutyatartás szigorúbb kereteiről értekező hozzászólót illető durva fenyegetéseket a moderátor (sokadjára cáfolva meg a kötelezően középen álló pozícióját) lelkes támogatásával ejthetik meg a vérre áhítozó elmebetegek.

Tegyünk félre mindenféle téves prekoncepciót. Vácra megérkezett a demokrácia, az ösztönös városvezetés. A nap kisütött, minden vasárnap szómágiával gyógyító kirurgusunk és lelkes szektája felemeli a pajzsot és lepattint minden észérvet. Tévedés volt ám, gyerekek, üzenik a sorok közül. Ez nem az önkormányzat hatásköre: a kosz, a Dunán úszó mocsok, a patkányotthonként funkcionáló, embermagasságú, lemetszett gallyrengeteg, amely lassan fél éve rothad az ablakunk alatt. A szemétről a lakók tehetnek. Elszórnak mindent. A helyi hajléktalanok putrijairól a kormány tehet. Az esténként éhesen ágyba bújó gyerekek meg csak kitalációk, valójában disznótoros epertortát falnak, azért nem tudnak aludni.

Mindenkinek meg van a saját területe. Az eddig trágyává gyúrt és előző önkormányzatra hajigált, bűzlő hógolyók a választásokig jó helyre mentek ugyan, de szép új világ jött, amikor az állampolgárnak, a helyieknek kellene rendet tartaniuk a városban. Már nem kell személyesen a polgármesternek új ablakot gittelnie a betört kirakatba, nem kell hajnalban alkoholos kézigránátokat összeszednie, sem az első felfagyás második percében csákánnyal jeget törnie.

Ezek a sebek gyógyulnak. Nem oldódnak meg, viszont már megtudhattuk, kinek a dolga. „Homokba írt tévedés” – énekelhetnénk.

Mert nem szedjük össze a kilapított macskát, csak fényképezünk, mert nem szedjük össze a szemetet, sőt, mi szemetelünk. Szeretnék bocsánatot kérni a megválasztott Hivataltól, amiért ilyen rendetlen alattvalók vagyunk. A félelem fémes íze nyelvemen legszívesebben arra kényszerítene, hogy magánlakásomat is felajánljam az éppen pörgő ingatlan-bizniszbe, hátha a falánk kölkök most még többet követelnek egy uborkás száraz kenyér helyett.

A virtuális játék folytatódik. Matkovich az ATV-ben árad ki, mindenféle szemellenző nélkül is észrevehetően, röhejesen makogva. Az elvtársnő nem készült kérdésekre. Kényelmes a heti egy alkalommal való üzengetés, a 10 perc alatt összedobott etetés a híveknek. Valóban komplikált lenne elmagyarázni, vajon az eltékozolt ingatlanok által befolyt összegek hová is úsznak el? Matkovich & Co. nem levágja az aranytojást tojó tyúkot, hanem tollastól felzabálja. Láthatóan a dilettáns proletár-összefogásnak eszébe sem jut, mit hagyományozzanak bevételi forrásként a következő önkormányzatra… Talán nem véletlen.

Végre rend lesz a városban, ugorhatunk fel lelkesen. A kórház felé vezető járdán már elférünk, bár izgatottságunkban alig jut eszünkbe, hogy az a bozót nem valószínű, hogy tavaly ősszel vagy télen burjánzott ilyen tarthatatlanul kiáradóra, hanem már fél évvel ezelőtt. De legalább kézcsókot lehelhetünk Kiss Zsolt kétes tisztaságú végtagjaira. A folyamat folyamatban van, sóhajtunk fel megkönnyebbülten, amikor hirdetésben vesszük neszét, miszerint a dolgozók néha dolgoznak.

Felajánlanám megoldásként a live stream-et, hogy a havi egyszeri akciónak az egész világ szemtanúja lehessen, ne csak az ötödikről fényképezett, homályos pillanatképek maradjanak meg az örökkévalóságnak. Mert tudja meg ország-világ (mondaná Regős Bendegúz), itten úgy megy a meló, mintha nem lenne holnap. A bugris váciak helyett takarítanak végre. Hála és főhajtás a sokszor beazonosíthatatlan „ittlakók” védelmének, már legalább vakuként robban szemünkbe: az önkori csak az önkoriért felelős. Akkor is csak ritkán.

Nem elég ám az éhező gyerekek levele, Matkovich és irányítói „állítólagosnak” titulálnak mindent. A cházáros kisgyerekeket kényszerítették, azok olyan gyökerek, hogy azt sem tudják, mi is folyik egy önkormányzatban. A névtelenség csak egyik oldalról működik. A cáfolat akkor hihető, amikor a világnézet passzol.

Amennyiben néha a morális csengő megszólal a kívülállók által, kapásból elővesszük a bocik közül a saját emberünket, aki majd alaposan ránk koncentrál, és megvizsgálja a meggazdagodásunkat. Mert hát ő meg kondásként kapirgálta össze a száraz kenyeret.

A világ ilyen. Azok röhögnek rajtunk, akik egyetlen bicskája az O1G. Távlat, vízió és következetesség nélkül. A szeretet és a béke, ölelés a nyálaskodás fegyverével akarnak fejbe kólintani bennünket. Ők ugyan mindent megtesznek. Minden kardjuk a „kivéreztetés”, ami egyszerűen a röhej maga. Egyetlen önkormányzat nem fetreng sipákolva az ellenzéki brigádokon kívül. Ne fárasszatok bennünket! Kamuprofilokkal se!

Pár évre előre elkészült a „screenshot”, miért ki a felelős.

A gondolatra is rókáznom kell, hogy még visszatértek…

De a puskapor száraz.