Marton Zsolt püspök úr az idei, rendhagyó karácsony kapcsán Jézus egyértelmű üzenetét közvetíti számunkra: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek!” Ez a biztatás ránk fér az elkövetkező, új esztendőre is.
Megint el kellett búcsúzni egy igazi, lokálpatrióta váci orvostól. Dr. Simon Józsefről Pinke József barátja emlékezik meg, az orvosról, költőről, esszéíróról, akinek írásai mély istenhitről, hazaszeretetről, emberségről, városa iránti hűségéről és nem utolsó sorban a szülői házhoz, családja iránti kötődésről szólnak. Dr. sijó néven rendszeresen publikáló költő Magány című versét közli a lap, valamint egy megható Szentestére emlékezik egy gyönyörű írásában.
A „Világ csodája” kereszt keresztútját követi nyomon Cservenák Péter és Szalay Ákos. Röviden megemlékeznek 56-os váci hősökről, Vincze Ferencről és Schrick Ferencről, akik kezdeményezői voltak 1992-ben a vaskereszt felállításának.
Egyszer volt, hol nem volt egy óvoda címmel jelent meg írás Rudolf Ferencné tollából, aki a legendás, siketnéma gyerekekkel foglalkozó óvónénit, Lidi nénit mutatja be, akit gyerekkora óta ismert. Az ő példája nyomán követte ő maga is ezt a nem könnyű, de gyönyörű pályát és töltött ő is negyven esztendőt a patinás falak között, öregbítve Cházár András és az utódok jó hírnevét.
Hazajáró rovatában Kenyeres Oszkár és Moys Zoltán most a Garammantét zarándokolták be, elsiratták Mohit, ahol a csehszlovák kommunista diktatúra a legjobb helyét találta az atomerőműnek, lerombolva egy ősi, magyar települést, kitelepítve az őslakosokat. Már csak az elhagyott temető árulkodik arról, hogy itt egy évezreden keresztül magyarok éltek. Jártak Léván, Zsemléren, Máriacsaládon, mely zarándokhely mind a mai napig. A Garam mentén küzdenek a megmaradásért az itt élő honfitársaink. Zólyom már arra a sorsra jutott, amit a szlovákok hőn óhajtanak: elvétve lehet magyar szót hallani, pedig a vár Balassi Bálint szülőhelye. Az út további káprázatos részleteit megismerhetik a hangulatos írásból.
A 80 éves, deákvári Jézus Szíve templom rövid történetét olvashatjuk e lapszámban. Az ősi Vác városának legfiatalabb templomát 80 esztendővel ezelőtt, novemberben szentelte Kovács Vince püspök. Az elmúlt húsz év alatt született felújítások, megújulások is helyet kapnak az írásban, valamint azok az atyák, akik itt szolgáltak ebben a nem könnyű nyolcvan esztendőben.
Beszámolót olvashatunk a 2020-as Patrociniumról, melyet idén csak nagyon szűk keretek között rendezhettek meg a járvány miatt. A piarista rend- és iskolaalapítóra, Kalazanci Szent Józsefre emlékeztek, Migazzi-díj átadására került sor, melyet idén Menyhárt Gellért végzős diák kapott.
A Hírek a főiskoláról rovatban beszámoltak a tudományos tehetséggondozó programról, melyet kutató életpályára készülő fiatalok számára indítottak el. Meghirdették továbbá a főiskola legnépszerűbb kurzusát, az Organikus pedagógia szakot. A nevelés az élet szolgálata – vallja dr. Pécsi Rita docens, aki orvosok, pedagógusok, védőnők, szociális munkások számára indítja ezt a szakot, de bárki bekapcsolódhat, aki 11 szombatját rászánja arra, hogy megismerkedjen az organikus pedagógia alapjaival.
Megjelent dr. Beer Miklós interjúkötetének ötödik, egyben a püspök szerint utolsó része. Búcsúzik, mert hittel vallja, hogy „nincs itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük, új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.Köszönöm, hogy útitársak lehettünk az elmúlt években. Búcsúzom. … Látjuk a túlparti fényeket és egymás után indulnak a hajóink. Ott majd bevárjuk egymást.”
Ezeken kívül még számos, érdekes írás olvasható a decemberi számban, szívből ajánljuk mindegyiket.
Kérjük, fizessenek elő a Váci Polgárra a 2021-es évre is, hogy a lap betölthesse továbbra is azt a küldetését, melyet 26 év óta hűséggel teljesít.