VAJON ERRE A BÉKÉRE VÁGYTUNK? – GÁBOR CSABA PUBLICISZTIKÁJA

Közeledik a karácsony, ami azt jelenti, hogy hamarosan nehézbombázókból hullik a sztaniolpapírba bújtatott, önkormányzati, szívmelengető üzenet: legyen béke és szeretet, én mindenkit képviselek ám, még akkor is, ha ti, jobboldaliak nem is vagytok méltóak erre. Íme, ennyi az esszenciális kivonata a polgármesternőnk minden vasárnapi modoros litániájának, amely megmutatja, melyik században és kiktől tanulta az újságírás technikáját.

Egyetlen mozgatórugója ezeknek a prédikációknak (ha meg nem sértem ezzel a bőszen keresztényellenes Matkovichot) a bizonyítvány folyamatos magyarázása, és az összes létező probléma áthárítása azorbánra, az országgyűlési képviselőre, a fél világra, de ugye történt egy masszív rágalmazás is helyileg – nem is olyan rég. Amikor Ilona példát véve a „nagy formátumú” Márki-Zayról – aki egy összesz..t medencét vélt politikai támadásnak – a rendvédelem által kontrollálatlan, részeg kölykök rongálásait a jobboldaliak nyakába varrta.

Azóta is várjuk a sűrű bocsánatkérést, esetleges biztonsági kamerák felvételeit, a lezárult nyomozás eredményeit. Vajon kik is randalíroztak a váci éjszakában, netán csak egy rosszul sikerült pad- vagy pingpongasztal-bontás dicsőséges kezdetei voltak ezek a mozzanatok?

Bárki válhat mostohagyermekké Vácon, elég csak halkan felnyögni, botor módon kérdést feltenni bármilyen ügyben. De a béke ott van. A gonoszság forrása, az antidemokratikus erők, a diktatúra gonosz gyermekei képesek ezt a hatalmas békét és szeretetet megbontani. Mindig itt van a baj. Nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy.

Az állandó mézes-mázos példabeszédekbe ágyazott okoskodások telve vannak a helyi ellenzékre irányított mérgezett nyilacskákkal, csak a vak nem veszi észre.

Régi és ócska trükk ez, igazi bolsevik játék. A nyafogó Rákosi émelyítő propagandája ütközik ki, akinek 9 millió fasisztával kellett a szocializmust építenie. Ebben a felerősített és felnagyított, propagandával megtámasztott ellenszélben bárki páriává válhat, aki a normalitást és az átláthatóságot számon kéri.

Ilyen esetekben a legegyszerűbb trükk a sértődötten elfordulás, a Bush-féle „terroristákkal nem tárgyalunk” kitétel életbe lépése, az egyszeri váci választópolgár meg csak ül és töri a fejét, hogyan vált kitaszítottá egy megreklamált avarkupac okán.

De nehéz helyzetbe kerülnek a szivárvány-koalíció szavazói is, akik az öngyilkosságba totyogó lemmingek mintájára, szimplán politikai alapon erre a kutyaütő és előre láthatóan link bagázsra bízták a város kulcsait… Lehet itt „döbrögizni”, de jóravaló, jelenlegi vezetésünk esküt tett arra, hogy különbek és ezerszer jobbak lesznek.

Egy év eltelt, csakis az amatörizmus és a szólásszabadság megnyirbálása van a kirakatban.

De mivel karácsony közeledik, mindenki a szebb oldalát mutatja, tegyük még hozzá, hogy a Polgármesteri Hivatalt felújították. Igaz, ez nem a városlakóknak szólt, de legalább történt valami. Vagy például az állítólagos állandó pénzhiány és válsághelyzet közepette menő, Szent István-napi lakomát csapni, ajándékot adni visszamenőlegesen kommunális adó ügyében, azért ezek se semmik, pestiesen szólva… Ne legyünk elégedetlenek, készültek új rokkant parkolók a Zöldfa utcában is…

Szóval a város most szép csendbe borul, az ünnep elhozza majd a szépségkirálynők állandó álmát, a világbékét.

A Főtéren szelfipont, mézeskalácsházikó giccsparádéja szolgál arra, hogy megmutassák, milyen jó is nekünk itt, miközben az aranytojást tojó tyúkot levágják, Vác ingatlanvagyonát teljes mértékben eladják, szinte nagyüzemileg.

Mint amikor a kis család rossz életű tagja a maradék ezüst eszcájgot is elpasszolja sunyi módon, fű alatt, megtévesztve a háznépet. Miközben a kormányt és az országgyűlési képviselőt vádolják bosszú-hadjárattal, pénzügyi kivéreztetéssel, addig ők indokolatlanul kiárusítást tartanak, hivatkozva a vírushelyzetre, vagy bármire, de valójában csak saját ügyeiket intézik, nem véletlenek a bezárt üzletek, amelyek új tulajdonossal nyitnak újra.

A kicsike pártok is éhesen sírnak, kapjanak valamit ők is… Az egészet áthatja a nihilista cinizmus és a hatalmi gőg. Flegmán odavetnek foghegyről néhány szót a kérdezőknek, azoknak az adófizető polgároknak, akiket szolgálniuk kellene. Ez a jobbik eset, mert általában csak olyanok, mint a hülye gyerekek, akik a felüljáróról lefelé köpködnek.

Fátylat borít minderre az olcsó csillogás, az álszerénykedő csöpögős posztok, amelyek az összetartozást hirdetik.

A Staféta előtt, a tannenbergi csata karácsonyi installációját még próbálom emésztgetni, rönklovakkal, és lövészárok-makettel… Ügyesen ki van számolva előre, hogyan lehet a maradék pár évet kihúzni a következő választásokig, lerohasztva mindent, hogy aztán dobják a témát, mint a forró gesztenyét, bebetonozva kis családi vállalkozásaikba, netán az országos politika útjára lépve. Addig olcsó szépségtapaszokkal, színes Facebook-posztokkal altathatják a még türelmes polgárokat.

Ilyen az az „ösztönös városvezetés”.

Így érkezik a karácsony a városba, ilyen hazugul, cicomázott és émelygős díszlettel.