Mi is kell egy városnak ahhoz, hogy hasonlatossá váljon egy szép és kissé idealizált „osztrák kisvároshoz”? Azt hitted, hogy közmunkások, kőművesek, gyeptégla, rendet felügyelő és betartató szervek, olyan közállapotok, hogy a helyiek érezzék, hogy Vác egy ékszerdoboz, ahol megtörik a varázst azzal, ha elhajítanak valami szemetet? Dehogyis. Elég egy párhuzamos dimenziót építgetni az interneten keresztül.
A módszer ismert, elég Karácsony Gergely virtuális polgármesterkedésére tekinteni. Építs egy mátrixot, ahol a wifi hullámain elringatod az állampolgárokat, ahol az alternatív univerzumban minden rendben van, az önkormányzat tettre kész, keze a város ütőerén éjjel és nappal. Nevelj ki néhány kápót és készíts kamuprofilokat, más városok ellenzéki aktivistáit segítségül hívva terelgesd a helyieket.
Az Olümposz tetején pedig élet és halál ura trónol, a cenzor, megítélve a véleményeket, kéréseket, lehűtve és kitiltva az Önkormányzat hivatalos oldaláról bárkit, aki csak finoman kérdezni merészel. Itt kérem rend lesz, nincs internetes huligánoskodás, lázítás, okoskodás, felkérdezés! – csap az asztalra a Facebook váci Lagerführere.
Koronázd meg az egészet a szervilis helyiekkel, rokonokkal, haverokkal és üzlettársakkal, plusz külön kis katonák a SinCity-ben, a megszállott Fidesz-fóbiások. Íme, ennyi kell a sikeres városvezetéshez.
Ezek a kommandós brigádok tökélyre fejlesztették a „legjobb védekezés a támadás taktikáját”, nem létezik olyan hozzászólás, amire nem lehet odavágni a jolly jokert, amely mindenképpen tartalmazza a számukra elkoptathatatlanul viccesnek tartott „Döbrögizést”, és a „FÖRDÖSIDEJÉNT”? – üvöltő kérdése tromf mindenre.
Ez alapján tehát felejtsük el a jelenlegi vezetés bülbül-szavú ígéreteit, innentől kezdve semmire nincs kötelezve a Matkovich-brigád, ama biankó szerződést, miszerint „ha ránk szavaztok, azért cserébe megszépítem Vácot és az életkörülményeiteket” már ne is forszírozzátok? De ott van a másik indok, miszerint a gonosz (O1G) kormány ellehetetleníti az Önkormányzatot.
Mindig abban a hiszemben éltem, hogy egy ilyen hivatal több lábon áll, most meg kiderült, egyedül a parkolás-pénzek az összbevételi lehetőség. Úgy néz ki, hogy ez egy akkora érvágás volt, hogy sosem tud felállni belőle a város. Innentől kezdve elengedik a kezünket, hiszen a helyi vezetés is száraz kenyeret eszeget poshadt vízzel. Ja nem!
A Facebook továbbá felmérésre is jó, hogy kínai akrobataként ugráljanak a megpörgetett tányérok alá, éppen csak azért, hogy azok ne hulljanak le.
Amikor már felerősödik egy-egy probléma olyan szintre, amely már közelégedetlenséggel fenyeget, gyorsan leeresztik a gőzt az utolsó pillanatokban.
Jó példa erre a Vác-alsói vásártéren bujálkodó nyakig érő fűrengeteg esete, amikor nehezen, a fényképek közkinccsé tétele után nagy sóhajtva odaküldtek pár munkást a kaszálásra. Lássuk mindezt analógiaként felvázolva: egy vállalkozó fűt-fát ígérve megnyer egy pályázatot (azaz szavaznak rájuk), majd a munka helyett csak nyafogás, kifogáskeresés, lustaság, ímmel-ámmal valami szöszmötölés.
Ha nagy nehezen végre két zokogás és kuncsorgás között megmozdulnak, rögvest fanfárok szólalnak meg és alaposan dokumentálva tetszelegnek a pitiáner kukafedélcsere mellett.
A képlet egyszerű: a ragaszkodás csak a pozícióhoz van, a város problémja csak nyűg, árnyoldala a dolce vitának, bányászmunka a tollasodó és feltörekvő megélhetési összefogósdi képviselőknek.
Hiszen a foguk sárgáját kimutatták magával a koalíciójukkal: nincsenek elvek, nincsenek célok, egyszerű részvénytársaság ők, akik az anyagiak és a posztok mézédes cseppecskéire éheznek.
A kampány idején világmegváltás, majd elérve ezt úgy gondolják, hogy 5 évig lehet aratni.
És a felépített mátrixban „itt a piros hol a pirost” játszanak. Felújítottunk egy 2 méteres szakaszt, ezt nézzétek – miközben a bal kéz úgy árulja az önkormányzati ingatlanokat, mintha nem lenne holnap.
Most a „miért nem” kampány folyik. Erre mindenre a magyarázat. Elég csak elolvasni az egy éves beszámolóikat, amelyek furcsa módon olyanok, mint az iskolai dolgozatok padtársi másolásai.
Valahogy nehéz eredményként domborítani a legminimálisabb és legalapvetőbb, munkával járó kötelességeket, bemutatni kiemelkedő értékként a hétköznapi elvárt teendőket.
Minden rendben van! – üzenik a Facebook-lapjain. Csak néha a valósággal bezavarnak az okvetetlenkedők.
Mert nem elég, hogy legalább 35 médiumot indítanak önajnározásra és az egyetlen, velük egyet nem értő médiára való köpködésére, ahogyan a Gyaloggaloppban mondták: „minek is azon lovagolni, hogy ki ölt meg kit, ugyan már…” Olyan szépen felfestettük ezt a kis birodalmat, ne koszoljátok össze.
Így lesz rohadt fideszes, aki kérdezni merészel, aki megbontja ezt a szeretettel és békével teli csodavilágot.
Szemrehányóan, könnyes szemekkel néznek ránk, amikor véletlenül a csinos kis légváraikba gázolunk, olyan semmiségekkel, hogy a büntetőeljárás alatt álló képviselő úr vajon nem kockázati tényező-e, hiszen
az a cica, amelyik elcseni az asztalról a párizsit, lehet, hogy holnap is ezt fogja tenni,
már ha élhetek ilyen hülye párhuzammal.
Vagy ne kotorásszunk olyasmiben, hogy mennyire megbízható és felelős a polgármester asszony, a bikkfa-újságíró, akinek valamiért minden vállalkozása cégsüllyesztőben végezte? Minden ilyen felhánytorgatott eset említésekor felsír egy kisbárány, vagy elüt egy kis nyuszit egy traktor.
A Váci Élet harcos kisamazonja is a béke nagyköveteként tiltogat a „politikamentes” közegben bárkit, miközben az „Orbán1g…i”-t lájkolja, vagy, ha valakit, aki nem szájíze szerint szól, azt durva jelzőkkel illeti. Mert a béke és szeretet csak akkor működik, ha kussolunk. Mint amikor Brezsnyev elvtársat felvonuláson kellett ünnepelni, Ilonka emlékszik erre.
Itt ülünk a nyálkás álmon kívül tartózkodva és nincs kedvünk táncra perdülni.
Az ember néha már fárasztónak találja tévesen önmagát is, hiszen a propaganda olyan erős, hogy majdnem elhiteti velünk, hogy minden rendben van, aki meg nem bont pezsgőt olyan eget verő ökörségekre, hogy elbontunk egy padot és egy pingpong-asztalt, mert a kölkök hangoskodnak. Az minden jónak elrontója, a negatív ember, aki csak a sötét sarokból rázza az öklét a világra.
De egyetlen pillantás az ablakomból megerősít, hogy lehet itt valami celebként vonulni a fényképező elé a Zöldfa utcai szakasz kozmetikai javítgatása alkalmából, egy év semmittevés után eredményként kihozni a felületkezelést, szánalmas.
Legyünk őszinték, ha Tarlós pár évvel ezelőtt produkálta volna magát egy utcácska aszfaltozása okán, a világ kiröhögte volna. Nem ez a dolgod, ember? Mintha a postás virágot és csokit várna, amiért kihozza a számlát.
A propaganda pedig mutogat. Minden szavában az előző vezetés, a kormány. Mintha valami ellenszélben, zsebpénzből fizették volna ezt a „hatalmas” beruházást.
Nem csoda, hogy visszautasították a sportcsarnokot (holott Tótváradi még követelte tavaly Rétváritól a stadiont… persze akkor még a férfias sportok vonzották…) mit tudnának kezdeni ilyen pitiáner alakok egy ekkora beruházással?
Legyen világos: itt nem a mi jövőnkről, nem Vác jövőjéről, hanem itt az ő jövőjükről van szó. Bebetonozódni a városban, kapcsolati hálót építeni, öröklakás, örökélet.
Hol ütné meg a csengő forintokra kihegyezett fülüket olyan apróság miatti felkiáltás, hogy a járdán faág üti ki a szemünket, és vigyázva szigorúan a lábunk elé kell nézni, nehogy bokánkat törjük a térdig érő avar alatt rejtőzködő csapdák miatt.
Kit érdekel, hogy össze van graffitizve az aluljáró Vác-Alsón? Az csak akkoriban volt fontos, amíg kardot lehetett belőle kovácsolni a „Döbrögi” ellen.
Most már a váci tahók a hibásak, akik összerondítják.
Mert hát az ellen sem lehetne tenni semmit, ám az eddigi tendencia alapján nem is szeretném, kinek hiányzik, hogy egy gödör legyen a vasútállomás helyén, mert észlényék a legegyszerűbb megoldásnak a rombolást találják?
Várom a felfagyások idejét is, nem feledve, amikor pár éve az első ilyen reggelen két képviselő már hokizásra adta a fejét a fényképek tanúsága szerint, csakhogy felizgassanak mindenkit. (Ezt itt most kéretik nem félreérteni, volt náluk szerszám is ehhez…).
Megy a nagy politizálás olyanoktól, akik semmihez nem értenek, csak a magamutogatáshoz és mélyről fakadó komplexusaik másokra projektálásához. A kis kaliberű tehetségtelen és primitív sakkfigurák már nagy pályára akarnak futni, Orbánéknak üzengetnek.
Pedig itt is minden csak addig működik, amíg az utolsó támogatójuk szeméről nem esik le a hályog, miszerint lóf..szt sem csináltok, megélhetési bagázs vagytok.
Persze fizetett és önkéntes debilekből nincs hiány. Adjatok hálát a Facebook-nak, amiért megspórolja a komoly tevékenykedést, az aktív cselekvést, a valódi lépéseket a városért.
Örüljetek, amíg lehet, pörgessétek a pálcán a tányérokat.
Én itt inkább leszek ellenség, mint hülyének nézett váci állampolgár.
Gábor Csaba