Harminc évvel ezelőtt újra szabad választásokon állíthattak vezetőket a települések élére a választópolgárok, Vácott az újonnan választott, huszonhét tagú képviselő-testületbe – független jelöltként, a Magyar Demokrata Fórum támogatását elfogadva – bekerült Vácy Károly is.
– Hogyan kapcsolódott be a közéletbe annak idején, mi indította a politikai szerepvállalásra, milyen ideával vágott bele a szolgálatba?
– Sohasem akartam politikai területen tevékenykedni, mivel a politika eléggé negatív hatással volt családunkra. Mivel gyermekkoromtól kezdve szerettem a természetes környezetet, ezért idővel a természetvédelem kezdett foglalkoztatni. Innen egyenes út vezetett a környezetvédelem területére. A rendszerváltás előtt a környezetvédelmi mozgalmak politikai színezetet is kaptak. Baráti, ismerősi környezetemből sokan vettek részt az új pártok alakításában és engem is hívtak erre. Kezdtem politikai rendezvényekre is eljárogatni, de mivel azon a bizonyos damaszkuszi úton igen nagy tolongást tapasztaltam, ezért párthoz való csatlakozást mindig halogattam.
Barátaim unszolására indultam az önkormányzati képviselő választáson. Mivel sohasem voltam egyetlen pártnak sem tagja, ezért függetlenként indultam, és elfogadtam az MDF támogatását. Ezt azért tartottam fontosnak, mert így nem hagytam kétséget politikai nézeteim felől. A jövő bizonyította, hogy a magukat függetlennek nyilvánító képviselők később valamelyik párthoz csapódtak. A független jelölt megválasztása rendszerint „zsákbamacska”.
– Hogy emlékszik vissza az igen fordulatosan alakuló polgármester választásra?
– Nem emlékszem, nem emlékezhetek a választást megelőző eseményekre, mivel független képviselőt nem vontak be az előkészítő munkába. Azt tudom, hogy a harmadik szavazási fordulóban lett polgármesterünk. Én következetesen arra szavaztam, akit erre a feladatra megfelelőnek tartottam, ez eredményes is lett.
– Bartos Ferenc polgármester úr a vele készült interjúnkban kiemelte, hogy ebben a testületben – egy-két kivételtől eltekintve – nem volt jellemző az az egyéni ambíció, hogy valaki csakis politikus legyen, tehát ez legyen a megélhetése, egzisztenciája alapja. Ennek talán a jelent minősítő üzenete is van, nem gondolja?
– Egyetértek polgármester úr véleményével. Mi akkor csak a feladat kedvéért tevékenykedtünk és nem karrierépítés céljából.
Természetesen voltak kivételek is… A testület tagjainak túlnyomó többsége biztos egzisztenciával rendelkezett. Véleményem szerint ez igen fontos körülmény a későbbi becsületes munkavégzés szempontjából. Az újabb testületek megalakulása során igencsak megsokasodtak a hatalomvágyó és megélhetési politikusok.
– Miként értékeli a helyi rendszerváltó testület munkáját, mit tart a legfontosabb eredményeiknek?
– Hazánk és városunk anyagi helyzete katasztrofális volt, igy nagyon szűk volt a mozgásterünk. Rengeteg ellendrukker volt. Ennek ellenére sikerült a város működését biztosítani és a civil szervezetek szaporodását elősegíteni. Az M2-es út megépítése, sportcsarnok építése, egyházi ingatlanok helyzetének rendezése, a kiköltöztetett iskolák problémáinak megoldása a hatalmas ellenszél ellenére is sikeres volt.
– Több ciklusra vonatkozó összehasonlítási alapja van az önkormányzat munkájáról, kérem erről is fejtse ki a gondolatait!
– A testület bizottságainak megalakításakor is mindig figyelembe vettük a demokratikus működési elveket, azaz a kisebbségben lévő pártok képviselői is kaptak helyet, sőt vezetői szerepet a bizottságokban. Abban az időben úgy gondoltuk, hogy a város ügyeit közösen kell megoldani. Ettől az elvtől ma fényévekben mérhető távolságban vagyunk. A mai testületben a kisebbségnek semmilyen szerepe nem lehet. Az igazán szomorú az, hogy ezt a demokrácia jegyében gyakorolják a többségi vezetők.
– Végül hadd kérdezzem meg, van-e valamilyen hiányérzete saját politikai pályafutása kapcsán, van-e valami, amit ma másképp gondol, másképp tenne? Mai fejjel gondolkodva is újra belevágna a képviselőségbe?
– Nincs hiányérzetem, mert nem volt karrier célom. A testületi és bizottsági munka mindig sokszereplős volt, tehát nem illik az eredményeket kisajátítani és a sikertelenséget meg mások nyakába varrni. Mai tapasztalattal már sok mindent másképp csinálnék. Régen nagyon sok időt áldoztunk a demokratikus elvek oltárán. Talán ezt lehetett volna az alapvető elvek sérülése nélkül csökkenteni. Mivel ma az önkormányzati életben a pártérdek a domináns és nem a közösség érdeke, ezért ebben már nem vennék részt. Az a vitastílus amit egyesek megengednek maguknak, az lehet, hogy elmegy a disznóól takarítás során, de semmi esetre sem elfogadható a várost vezető képviselőktől.
Ribáry Zoltán