Az immár huszonhatodik évfolyamát élő, a város egyik legjelentősebb értékmegőrző, értéktartó és egyúttal mértékadó lapja, a Váci Polgár legutóbbi, októberi számát szemlézve újra fontos és gazdag tartalmat tudunk ajánlani az olvasóinknak.
Októberben két fontos történelmi eseményre emlékezünk: október 6-a nemzeti gyásznap, amikor az aradi vértanúkat idézzük fel és október 23-án, nemzeti ünnepünkön az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit állítjuk példaképül a mostani generáció számára. Dr. Brusznyai Árpád, az ártatlanul 1958-ban kivégzett tanár azon szelíd, béketeremtő forradalmárok egyike volt, akinek köszönheti Veszprém, hogy a forradalom napjaiban rend volt a városban, hogy senkit nem lincseltek meg és határozottan megakadályozta, hogy a felhevült, lelkes fiatalok Budapestre menjenek harcolni, így valószínű sok ember életét mentette ezzel meg.
Okossága, józansága, humora és rendíthetetlen hite visszaköszön a börtönből írt rövid, de annál sokatmondóbb leveleiből, tanítványai visszaemlékezéseiből. Csaba Ferenc tanítványának verse idézi fel Brusznyai alakját és az ő szent, csendes forradalmát. Köszönjük értünk önként vállalt áldozatát!
A lapban megjelent Cs. Pataki Ferenc (Csaba Ferenc): A hetes megkésett jelentése – Brusznyai Árpád emlékére című verset itt meghallgathatják Ifj. Nagy Bálint (Valentinus) előadásában
A huszonöt éve meghalt Lehőcz Jánosra, a váci ötvenhatos elítéltre, börtönbüntetéssel sújtott forradalmárra is emlékezik a lap. Feleleveníti a kitűnő mesterszakács gasztronómiai csodáit, a Fehér Galamb étterem vezetőjeként meghirdetett gasztronómiai napokat, a Váci Reménység Egyesület újjá szervezésében elévülhetetlen érdemeit, melyben titkári feladatot vállalt váratlan haláláig.
Tímár Ágnes ciszterci szerzetes apátnő életútját kíséri végig Soós Viktor Attila abból az alkalomból, hogy a közelmúltban életének 93-ik, örökfogadalmának 68-ik évében lezárult küzdelmes, fordulatokban és megpróbáltatásokban gazdag élete. 1948-ban, a nagy egyház elleni támadások, letartóztatások idején kérte felvételét a ciszterci közösségbe, de nem sokkal ezután, 1950-ben a kommunista állam több mint tizenegyezer szerzetest kitelepített, földönfutóvá tett, meg is vonták majdnem minden szerzetesrend működési engedélyét.
Ebben az embertelen időszakban, illegálisan 1953-ban örök fogadalmat tett, majd két évre rá négy fiatal szerzetessel megalapította a Boldogasszony Háza közösséget. A pártállam mindenütt a nyomában volt, 1961-ben négy és fél évi szabadságvesztésre ítélte, melyet a kalocsai börtönben le is töltött. Szabadulása után is az állambiztonság látókörében volt, így 1966-tól újabb börtön várt rá. Szabadulása után elvégezte a teológiát, doktorált és Kismaroson, egy faházban alapították meg az „ősmonostort”, mert élete fő művének a ciszterci közösség együtt maradását tekintette, amely minden megpróbáltatás ellenére túlélte a kommunizmust. A rendszerváltás után templomot és rendházat épített, fáradhatatlanul gyűjtötte a kommunizmus idejében a katolikus egyházat ért támadásokat, megpróbáltatásokat. Kutatta, hogy mi történt a keresztényekkel a diktatúra idején, melyről három könyvet is megjelentetett. Az utolsó, hiteles tanúk egyike távozott közülünk.
Lapunk több írásban is foglalkozott a Cházár András és több iskola, kollégium közétkeztetésének problémájával, Ványi Lászlóné küzdelmével a saját és a város számos intézményéért a jelenlegi város vezetéssel szemben. Nyílt levélben kért válaszokat azokra a kérdésekre, melyet a városházi dilettáns intézkedések okoztak.
JP vélemény cikkében kiáll szerzőtársa igaza mellett és nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Ványiné ellen az ötvenes éveket idéző koncepciós eljárás zajlik a sajtóban és a Facebookon.
Interjút olvashatnak Bartos Adél szomatopedagógussal, melyben megismerkedhetnek ennek a speciális gyógypedagógiának nehézségeiről, szépségeiről, sikereiről. Azt állítja, hogy a fogyatékkal élőkkel való foglalkozás nem megterhelő számára, hanem olyan energiákat szabadít fel benne, melyekkel másokon segíteni tud. Abból az alkalomból készült vele az interjú, hogy Eszterházy Miksa-díjat vehetett át, melyhez szívből gratulálunk.
A Piar élet rovatban ezúttal a váci tantestület új tanárával, Labancz Zsolttal, a volt piarista tartományfőnökkel készült interjút olvashatják. Megismerhetik a mindig mosolygós, piarista atya pályakezdő éveit és a tartományfőnökség nyolc évének rövid summázatát. Ettől az évtől a váci iskola tanáraként szeretné kalazancius szellemben gyarapítani a diákok tudását, segíteni hitük és személyiségük kibontakozását. Isten hozta Vácra!
Dr. Szőnyi Mihály elevenítette fel emlékeit a PATIKUS-ról, dr. Palotai Ferenc főgyógyszerészről, akivel nemrégiben a Duna-parton találkozott. Ő a nagybetűs PATIKUS, a város titkainak tudója, betegeinek és orvos kollégáinak bizalmasa. Minden elérhető medicinát megszerzett a rászorulóknak és még jó tanáccsal is ellátott minden hozzá fordulót. Itt született, itt járt a piarokhoz, itt érettségizett és itt dolgozott szeretett betegeiért, városáért nyugdíjba vonulásáig. Élmény vele a városban találkozni, humoros történeteit meghallgatni, huncut mosolya mögött egy gazdag élet tapasztalata, bölcsessége lakozik. Isten éltesse nyolcvannyolcadik születésnapja alkalmából!
Országos szintű atlétikai központot adtak át szeptemberben, melyet Vanyek Béla kanonokról neveztek el. Az ünnepélyes átadás során a szalagot dr. Beer Miklós, nyugalmazott váci püspök vágta át, ünnepi beszédet mondott Szalma László fedett pályás Európa-bajnok távolugró, Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőrvívó és Rétvári Bence, a térség országgyűlési képviselője. A Váci Reménység Egyesület ezt a létesítményt a kormány 774 millió forintos, valamint a tulajdonos Váci Egyházmegye támogatásából valósíthatta meg. Az ünnepség zárásaként megemlékeztek Vanyek Béláról, Lehőcz Jánosról és Szikora Gyuláról, akik talán a legtöbbet tettek az egyesületért.
Számos érdekes cikk gazdagítja még ezt a lapszámot, ajánljuk olvasóink figyelmébe, kedvcsinálónak szántuk a fenti recenziókat. Jó olvasást!
