1956. NOVEMBER 4. – KRISTÓF BÉLA VISSZAEMLÉKEZÉSE A NAP ESEMÉNYEIRE

November 4. vasárnap

 

Joggal hívhatjuk ezt a vasárnapot „Fekete Vasárnap”-nak, mert gyászos napként íródott be a magyar történelembe, megint eggyel több a történelem nagy könyvében.

A hajnalban történt események igazolták korábbi aggályainkat és gyanúnkat, hogy valami szörnyű dolog fog történni. Moszkva végre megmutatta az igazi arcát. Látszólag engedtek a forradalmi erőknek, visszavonták csapataikat Budapest területéről, tárgyalásba bocsátkoztak a magyar kormánnyal a szovjet erők kivonulása érdekében, de ez csak időhúzás, aljas taktikai fogás volt. Az igazi ok az volt, hogy az országban 1945 óta állomásozó szovjet katonák sok helyen nem voltak hajlandók fegyvereiket használni a szabadságért küzdő nép ellen, vagy egyszerűen eldobták, sőt olyanok is akadtak, akik átálltak a forradalmárokhoz.

Az új szovjet erők benyomultak a fővárosba, a harcok megújultak, mert erős ellenállásra találtak, de nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban.

Hajnalban 4 óra 20 perckor Nagy Imre még beszélt a Szabad Kossuth rádióban és bejelentette a Szovjetunió aljas pálfordulását és ismét segítségért fordult az Egyesült Nemzetek titkárságához és a négy nagyhatalomhoz. Este 7 óra 25 perckor a Kossuth Rádió SOS-jelzéssel megszűnt leadni. Később, 8 óra 15 perckor ismét kommunista és szovjet kézben volt, és Münnich Ferenc kommunista államminiszter felhívását közölte a néppel, azaz hogy az ő szavaival éljek, a dolgozókkal.

Ismét Moszkva kiszolgálói vették át az ország kormányzását. Kádár lett a miniszterelnök, a többi miniszterek is mind kommunisták, azaz moszkoviták voltak. (…)

Az, amit most a következőkben mondok, nem kapcsolódik a történtekhez, ez az én saját megfigyelésem alapján kialakított véleményem. Nekem akkor és most is egy kérdés vetődött és vetődik fel: hogyan lehettek olyan naivak, hogy hittek a szovjet ígéretekben? Nagy Imre kommunista volt, de idealista, Maléter Pál katona és realista. De mindkettő elsősorban magyar és mindkettő tisztában lehetett a szovjet szándékokkal.

Maléter Pált én nagyon jól ismertem. Ő volt a váci katonai kirendeltség parancsnoka az én polgármesterségem első két évében. Sokszor voltunk együtt, különösen a sorozások ideje alatt. Én voltam a sorozóbizottság elnöke, ő pedig a katonaság képviselője. Néha, mikor kettesben voltunk, beszélt az orosz fogságba eséséről, az ott eltöltött időről, az ottani viszonyokról és az úgynevezett „ideológiai átképzésről”.

Ő ugyan kifejezetten nem mondta, de én megértettem: mindent hajlandó volt megtenni, csak ismét láthassa hazáját. Megtanult oroszul és az országunkat megszálló erőkkel jött vissza szülőföldjére. Meggyőződésem szerint még az ideológiai átképzés sem csinált belőle kommunistát. Ezt be is bizonyította, mikor átvette a Kilián laktanyát védő honvédek és szabadságharcosok parancsnokságát. A harcok még folytak, amikor meghívták a szovjet erők főparancsnokságára, ahonnan csak akkor távozott el, amikor kivégzésre vitték.

Ez után a kis kitérő után ismét visszatérek a váci eseményekre. A Kossuth Rádió elhallgatása után a lakosság már csak a Szabad Európa Rádió és egyéb rádióállomások híradásait hallgatta. A város főterén a Szabad Európa Rádió adását a nemzeti bizottság a városi hangszórón keresztül állandóan közvetítette.

A szovjet aljasság miatt a felháborodás haraggá változott, s a kisváros népe is cselekvésre szánta el magát. Körülvették a máriaudvari orosz üzemanyag-tárolót és tűzharcba keveredtek az ott levő erőkkel. A helybeli tüzérezred parancsnoka most már nyíltan megtagadott minden segítséget.

A városi nemzeti bizottság ezután más fegyvert használt, a kiéheztetés fegyverét. A villany- és vízszolgáltatást megtagadta és az élelmiszer-utánpótlást a környékbeli falvak tanácsain keresztül korlátozta. Későbbi hírek szerint egyes orosz katonák egy kiló kenyérért 200, egy kosár szőlőért pedig 300 forintot is fizettek.

A bizottság elnöke már két nappal előbb felhatalmazást adott Cs.Tóth Lászlónak egy helyi szabad rádió felállítására. Ez a mai napon kezdte meg működését, először Szabad Rádió Vác néven délután 1 óra 32 perckor, majd 3 óra 20 perckor szabad Rádió Csokonai néven folytatta adásait. Hullámhosszát mindig változtatta, hogy leadási helyét ne lehessen megállapítani.

Érdekes megemlíteni, hogy különböző személyek többször érdeklődtek a bizottság elnökénél egy bizonyos helyi Szabad Rádió iránt, de ő kijelentette, hogy erről nincsen tudomása. Ez volt az egyetlen dolog, amiről csak az elnök, a rádió irányítója és két technikusa tudott.

Forrás: Vác ‘56, Vác Város Levéltára, Vác, 2006

Tisztelet 1956 váci hőseinek, áldozatainak!