A Vácott élő Detkovics Anikó szobrászművész alkotása megállásra, elgondolkodásra késztethet mindenkit
A Vácott élő, városunkban – egyelőre – az evangélikus templommal szemben lévő ivókút-térplasztikát alkotó Detkovics Anikó szobrászművész egy rendkívüli jelentőségű műalkotást készíthetett Újpesten, a városközponti csomóponttól pár lépésre lévő Dinamic-parkban, ahol szeptember 30-án igazán méltó avatóünnepséggel adták át a nagyközönségnek a “Hit, Remény, Szeretet” című monumentális térplasztikát.
A helyszín a helyi evangélikus templom, a baptista imaház, a református- és katolikus iskolák, valamint tömbházak között lévő kis park, amely korábban elhanyagolt, gazos terület volt, de még az előző önkormányzat uniós és hazai pályázati forrás nyert el a rehabilitációjára, a mostani pedig a terveket valóra váltva igazán széppé és hasznossá tette területet, játszó eszközökkel, gördeszka- és kosárlabda pályával, számos pihenő paddal, cserjékkel és fiatal, szépen cseperedő díszfa csemetékkel – s eleve az volt az elképzelés, hogy egy mély üzenetet hordozó műalkotás is helyet kaphasson itt.
Az átadó ünnepségen Pálffy Katalinnak szobrászművésznek jutott volna a feladat, hogy méltassa Detkovics Anikó térplasztikáját, ám az idősebb pályatárs nem tudott jelen lenni az alkalmon, így üzenetét az ünnepség moderátora olvasta fel. A köszöntésben kiemelt hangsúlyt kapott, hogy a monumentális alkotás mennyire kiemeli a szeretet szimbólumát és kitűnően megoldja a szívformát, mint plasztikai csúcsot, hiszen Pál apostol szavai szerint is mindhárom közül a legfontosabb a szeretet.
“Anikó is a szeretet jegyében ezzel a szoborral ajándékozta meg Újpestet, amit az itt élők most méltó módon igyekeznek elfogadni és köszönettel, hálával viszonozni” – zárta köszöntő levelét Pálffy Katalin.
Detkovics Anikó szemmel láthatóan mélyen elérzékenyülve állt a mikrofonhoz, hogy röviden összefoglalja, mit jelentett számára a felkérés, mint fogalmazott, a számítógépes programmal, illetve rajzasztalon vázolódó tervek módosításai során egy idő után azt érezte, hogy ezt az Úrra kell bízni, figyelve sugallatára.
„Hosszú, rögös út vége, hogy elkészült ez a szobor. Meg lehetett tapasztalni közben a mélységeket és a magasságokat is. Számomra nagyon tanulságos időszak volt ez, sokat adott az alkotás. Az egész alkotó folyamat során úgy éreztem, hogy fentről irányítják a kezemet, hogy egy terv részese lehetek és sosem vagyok egyedül. Nap mint nap csodákat élhettem meg, amíg megszületett ez a munka. Nagyon hálás vagyok, hogy dolgozhattam rajta és bízom benne, hogy leginkább a szobor fog helyettem beszélni.”
Ezután a szobrász részletesen köszönetet mondott a szobor készítésében résztvevőknek.
Majd a négy felekezet képviselői jöttek, igei köszöntésekkel.
Elsőként Solymár Péter evangélikus lelkész, az ötletgazda következett.
„A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya – mondja Ézsaiás próféta, amikor arra hívja fel az ember figyelmét, hogy Isten nem csak a templomban lakozik. Isten zsámolyának csodálatos ékköve ez az alkotás, amelyre hitünk szerint úgy tekinthetünk, hogy az Örökkévaló itt is áldásával közelít az ember felé. Ez az áldás úgy formálódott, hogy egy városi önkormányzat szándéka és a keresztény közösségek párbeszéde előhívta a közös gondolkodást” – fogalmazott Solymár Péter.
Felidézte, hogy nagy örömmel csatlakozott a felhíváshoz, amikor Molnár Szabolcs alpolgármester felkereste, hogy a pályázat keretében megújuló parkban el lehet helyezni egy “térelemet”. – Fontos volt, hogy ennek a térnek ne csak zöld felületei legyenek, hanem abból a lelkületből is látható legyen valami, ami az itt élőket meghatározza – mondta a lelkész. – Ezzel az ötlettel kerestük meg Detkovics Anikót, aki sok ötlettel és új tervekkel lepett meg bennünket, hogy miként lehet a közösség lelkületét láthatóvá tenni. A lehetőség és az inspiráció vezetett bennünket odáig, hogy a közösség lelkületét végül a hit, szeretet, reménység motívumaival és az összekötődés íveivel fejezzük ki. A közösség lelkülete egyben felelősséget is rótt ránk, hiszen fontos, hogy hívők és hitetlenek, itt lakók és elszármazottak egyaránt magukénak érezzék ezt a térplasztikát. Így fejeződött ki az a városvezetői szándék, hogy jelképeiben és üzenetében kötődjön Újpesthez. A horgony motívuma Újpest címerére, Gyökössy Endre idézete az újpesti személyiségek tiszteletére utal. Úgy gondolom, hogy sokaknak jelent örömet, akik a világnak ebben a szegletében élik meg emberségüket, hogy ebben az alkotásban otthonra találnak. Nagy öröm volt számunkra, hogy Bedő Katalin alpolgármester asszony megerősítette az előző városvezetés szándékát, és folytatta a szoboralkotás menedzselését és támogatását. Öröm, hogy egy olyan ügynek a részesei lehettünk, ahol politikai oldalaktól függetlenül közösen vállalták a városvezetők az elköteleződést. Az alkotás szellemi üzeneténél a park szomszédságában élő négy keresztény felekezet közösen ötletelt, hogy az egység hitvallása ezen az alkotáson is olvasható legyen. Így került üzenetként Pilinszky János és Gyökössy Endre idézete a motívumokra, így összegezte perspektívánkat a bibliai tanúságtétel – mondta Solymár Péter.
Mészáros Kornél baptista lelkipásztor legelébb emlékezett, hogy korábban sajnálattal és szánalommal tekintett a téren magukat meghúzó hajléktalanokra: vajon van-e kiút abból az élethelyzetből, van-e kiút a kilátástalanságból? Szavai szerint így volt ezzel a szobor felállítása előtt is, amikor elkezdődött munka, mert a téren még nagyobb lett az összevisszaság, jobbára rejtetten,valamelyest mégis nyilvánosan haladt a kemény fizikai munkát is jelentő alkotás. Aztán hozzátette: a végeredmény meggyőzte, hogy itt egy nagyon fontos érték jött létre.
„Mindnyájunk számára üzenet, hogy sokszor összekeveredhetnek a dolgok, de kellenek hozzáértő kezek, kell jó terv, kitartás és egyszer csak rend lesz. Rengeteg összefogást, finanszírozást, szervezést igényel, de végül rend lesz. Most számomra prédikál ez a tér. Milyen jó megállni valahol és lenyugodni. Egy rohanó világban megtalálni azt a pontot, ami békességet ad” – fogalmazott a lelkész.
Szilágyi Gabriella református lelkésznő a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium nevében mondott beszédet, kiemelve: nagyon örült, hogy ez a nagyszerű és rendkívüli ötlet megvalósulhatott és így Isten igéjét a templom falain kívülre kivihették, közelvíve azt minden emberhez.
„Az ige mindenkié. Ez a térplasztika üzenethordozója annak a legfelségesebb üzenetnek, amelyre minden kor minden emberének, így a 21. század emberének is szüksége van. A Szentírás egyik legdrágább igéje a Szeretethimnusz utolsó mondata. Sokat mondó ige, amelyből középre került a szeretet, amely a legnagyobb. Vajon Pál apostol miért ezt teszi a kettő másik fölé? Mert a hitünk egykor látássá válik, az örök életben nem lesz szükségünk hitre, mert ott nyilvánvalóvá válik, ahogyan a reménység is beteljesedik. A szeretet viszont megmarad mindörökre, mert nemcsak a földön, hanem mindörökké tart. Nem csupán az emberi szeretetről van szó, hanem mennyei gazdánk szeretetéről, ami nem múlik el és nem fogy el soha. Mi emberek elmúlunk, végesek vagyunk, de Isten szeretete megmarad mindörökre. Ő őrködött felettünk és az örökkévalóság kapujában is ő ölel majd magához és miénk lesz az ő megtartó szeretete is. Így bízhatjuk erre az el nem múló irgalmas szeretetre magunkat, szeretteinket, városunkat, magyar népünket és nemzetünket is” – fogalmazott Szilágyi Gabriella.