Nagyon sokan ellátogattak a váci egyházmegye központi kulturális centruma, a Credo-ház szeptember 10-ei eseményére, Mohai Gábor tévés- és rádiós bemondó, Kazinczy-díjas előadóművész „Mese a világról” című, magyar költők műveiből összeállított önálló estjére.
Lonkay Márta, a Credo vezetője azzal köszöntötte az egybegyűlteket, hogy a koronavírus járvány miatti ismert okokból pontosan hat hónappal korábban volt a legutóbbi rendezvény a házban, és a fél év várakozás után jó végre újra találkozni az események többnyire hűséges, de azért értelemszerűen mindig meg is újuló közönségével.
A vendég megtiszteltetésnek mondta, hogy eljöhetett előadói estjével a püspökvárosba, elárulta: a műsort számos korábbi ilyen összeállításának számára legkedvesebb műveiből válogatta össze.
– Az hiszem, hogy engem a legtöbben talán a magyar rádióból és a magyar televízióból ismerhetnek, illetve újabban talán számosan a BonumTV-ből is.
Nos, tévésként, rádiósként értelemszerűen többször mondtam időjárásjelentést és híreket, mint verseket, a versmondás mégis sokkal korábban az életem részévé vált, mint ahogy a rádióhoz kerültem, aminek immár negyvenkét éve.
Elsős gimnazistaként, még szülővárosomban, Debrecenben kezdtem verseket megtanulni és mondani, mert az osztályfőnökünk az első találkozáskor nem a nevünket kérdezte legelébb, hanem azt, hogy ki a legkedvesebb költőnk, én félve vártam, hogy hozzám érjünk a névsorban, mert voltaképp nem tudtam volna akkor még senkit kiemelni. Ám nem jutottunk el az „M” betűig, így kaptam egy kis haladékot.
Hazaérve levettem a polcról az akkoriban jobbára minden családnál meglévő, összefoglaló Petőfi-kötetet, elolvastam számos művet, többnek megjegyeztem a címét, és a következő osztályfőnökin büszkén mondtam, hogy nekem ő a legkedvesebb költőm. A tanár erre kezembe adta nagy költőnk egy versét papírlapon, hogy olvassam fel a művet, és hát legnagyobb csodálkozásomra és persze örömömre azzal nyugtázta a kis produkciót, hogy ez nem is volt olyan rossz.
Ez a tanárunk volt a gimnázium irodalmi színpadának is a vezetője, és elcsábított ebbe a körbe. Azóta nincs olyan nap, hogy valamiért ne mondanék verset úton-útfélen, magamban mormolva, az autóban félhangosan vagy épp este otthon, ez egész egyszerűen az életem elválaszthatatlan mindennapi kedves foglalatosságává vált – mondta Mohai Gábor a versekhez, a költészethez fűződő kapcsolatáról.
Aztán elárulta egy – szavai szerint elég szégyenteljesnek mondható – ifjúkori tévedését, nevezetesen azt, hogy diákként, amikor női nevet látott egy vers fölött szerzőként, mindjárt tovább lapozott, mert azt gondolta, hogy a versírás férfimunka.
– Aztán egyszer Debrecenben elmentem egy irodalmi estre, egy-két percet késtem, így nem hallottam, kinek a versét is mondja épp az előadó, de az élménytől megbéklyózva alig tudtam felállni a végén, aztán mégis odamentem a vendéghez, megkérdeztem, ki a szerző, és megtudtam, hogy Szécsi Margit.
Hát rögtön megváltoztattam a véleményemet, aztán naphosszat beültem az egyetemi könyvtárba, és mindent elolvastam, ami megvolt a költőnőtől, a róla szóló tanulmányokat is beleértve, később megszereztem házi könyvtáramba az összes kötetét. Megismerkedtem vele személyesen is, mert az első önálló estemet az ő műveiből igyekeztem összeállítani, és vettem a bátorságot, hogy megkeressem, aztán havonta egyszer Budapestre vonatoztam, meglátogattam otthon, és hát egyetlen ilyen alkalommal a sok közül alkalmam volt találkozni a férjével, a nekem a legnagyobbak, a költőóriások közé tartozó Nagy Lászlóval is, akitől később szintén beválogattam számos művet a repertoáromba – folytatta történetét a vendég.
Mohai Gábor ismert és kevésbé ismert versekből, vallomásszerű, lírai hangvételű, mégis inkább prózainak mondható írásokból állította össze a remekmívű válogatást, a közönség megilletődött figyelemmel hallgatta végig a műveket, s végül vastapssal köszönte meg a kivételes irodalmi élményt.
Megköszönte ezt a szintén jelenlévő Marton Zsolt megyéspüspök is.
– Köszönjük ezt a csodálatos estet Mohai Gábornak, aki nem szerepet játszott előadóként, hanem önmagát adta, hitét, hitvallását, szeretetét közvetítette Kazinczys, csörgedező ragyogással a hangján, hálásak vagyunk ezért az élményért. A jóisten útjai azok nagyon kedvesek és kifürkészhetetlenek. Azért is mondom ezt, mert tegnap este egészen véletlenül bekapcsoltam a Retro Rádiót, illetve máskor is szoktam hallgatni az adó műsorát, de este nem nagyon. És pont a mai nap előestéjén, viszonylag késői órán Mohai Gáborral volt egy igazán tartalmas beszélgetés, jó volt készületnek a mostani eseményünkre – fogalmazott Marton Zsolt, kis ajándékkal kedveskedve a vendégnek.
Az estet záró kötetlen beszélgetés során Mohai Gábor – kérdésre válaszolva – többek között megemlítette, milyen nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy a legendás Bőzsöny Ferenctől átvéve a stafétabotot, immáron nyolc éve közreműködhet a közrádióban a déli harangszót kísérő kis ismeretterjesztő blokkban, szavai szerint sokaknak talán innen is ismerős lehet a hangja.
Ribáry Zoltán
Kiemelt kép: Mohai Gábor és Marton Zsolt – Fotó: Ribáry Zoltán/VácOnline