Egyik alkalomról a másikra eltűnt a városházabarát váci sajtótermék közérdeklődésre számot tartó, anyakönyvi hírek születési rovatából a „fia” és a „lánya” kifejezés, amelyet előzmény nélkül hirtelen a „gyermeke” szó váltott fel. Nagyon nehéz lenne ezt másként értelmezni, mint hogy ez a változás a fősodratú ideológia, a genderelmélet nyomásának hatására történt. Ugyanezt az eszmerendszert tűzte a városháza balliberális vezetése is a szivárványos zászlajára, s úgy tűnik, a hozzá hű médiumok sem tudják kivonni magukat e trend alól. Maga a melegregényt népszerűsítő egykori újságírónő, a mai polgármester asszony közismerten elkötelezett támogatója a genederideológiának, az sem lehetett véletlen, hogy megválasztásakor elsők között egy LMBTQ szervezet tüntette ki a szimpátiájával őt.
Egy, a már nagy megpróbáltatásokat átélt, értékrendjében megingathatatlan, ezer esztendős város polgárságának nemzedékről nemzedékre felhalmozott tapasztalatai nyomán kifinomult a szellemi immunrendszere, amellyel könnyen felismeri, ha egy-egy létrontó kórokozó bukkan fel a „szervezetében”, legyen az akár olyan jelentéktelennek tűnő apróság is, mint egy szóhasználat megváltozása. Egy ilyen érzékeny figyelmű olvasónk vette észre azt a finom változást is, amely az új trend követésére bírta rá tudatosan vagy csak önkéntelenül (legrosszabb esetben „megrendelői” nyomásra!) a lap szerkesztőit, hogy a tradicionális szóhasználatot „korszerűre” cserélje.
A zseniális Karinthy Frigyes már a XX. század elején felhívta a szavak jelentésének megóvására a figyelmet: „Az irányok és szempontok és érdekek és hitek és hitetlenségek ezerfelé estek a széteső szellemi életben.
Egy új Bábelt élünk – a fogalmak pokoli zűrzavarát:
mert már azon is csodálkozom, ha az „asztal” szó alatt ugyanazt a fogalmat érti két ember. Isten, becsület, művészet, haza, ember, nő, világ – hol talál két lelket, akik együtt, egyformán értik és nézik ezeknek a szavaknak a jelentőségét?”
Minden íróasztal mellett kiszerkesztett lázas eszmerendszer térhódítása – a bolsevizmustól a nemzeti szocializmusig – a szavak jelentésének kivéreztetésével kezdődött el, az Orwell által újbeszélnek nevezett nyelv bevezetésével.
Nem véletlen tehát, hogy a genderideológia is az újbeszélhez való rászoktatással kezdte a működését. A nagy genderszótár így adja hírül az újbeszél eddig elért vívmányait: „Míg Magyarországon, magyar nyelven a Facebook egyelőre csak két (férfi, nő), angol nyelvi beállítással pedig három (male, female, other) lehetőséget kínál fel arra, hogy valaki meghatározhassa nemi és/vagy genderidentitását,
az amerikai felhasználók már nem kevesebb, mint 56 lehetőség közt válogathatnak.”
Így az újbeszél anyakönyvi hírek sem vállalja fel annak a kockázatát, hogy lekisfiúzzon vagy lekislányozzon egy újszülöttet, így inkább a trendi gendersemleges gyermek elnevezést használja, mert így nincs nagy kockázata annak, hogy a szivárványos társadalmi nemben tévedhessen, ami az újbeszélben immár lehet:
agender, androgün, bigender, cisz/ciszgender, cisz férfi, cisz nő, demigender, férfiból lett nő (mtf), genderfluid, genderqueer, harmadik nemű, intergender, interszexuális, nem-bináris gender, neutrois, nőből lett férfi (ftm), omnigender, pángender, poligender, transz/transzgenger/transzszexuális, transzgender férfi, transzgender nő, trigender…
Egy-egy szó elhagyása jelentéktelennek tűnhet, de jusson eszünkbe a patkószög versike:
„Egy szög miatt a patkó elveszett;
a patkó miatt a ló elveszett;
a ló miatt a lovas elveszett;
a lovas miatt a csata elveszett;
a csata miatt az ország elveszett –
máskor verd be jól a patkószeget!”