Történt a Dunakanyar szívében, a PR-kormányzás nyolcadik havában, hogy a baloldal végrehajtotta eddigi legnagyobb fejlesztését. A vasútállomás melletti gazos területből parkolót alakítottak ki. Matkovich Ilona heti reflexióinak legutóbbikában beszámolt a „jó érzéséről” és a sikeresen kialakított „400nm-es parkoló területén elkészült vízelvezető árkokról”. Ennek elkészülte után azonban az első esőnek megadta magát a városháza eddigi legnagyobb fejlesztése, azaz a gazdagon hulló csapadék formájában újra üzent a Valóság Nagybátyánk a PR-kormányzásnak.
Egyébként Cseh Tamás által megénekelt Valóság Nagybácsival gyűlik meg mindig a baloldalnak a baja. Ha e fránya öregúr nem köszöntene be oly gyakran, minden, de minden oly remekül működne, és elég lenne mindenhez csak pár hangzatos lózung!
„A demográfiai helyzet, az erős gazdaság, az élhető települési környezet, a szociális biztonság, az erős civil társadalom, a szolgáltatások színvonalának emelése mind-mind olyan célkitűzés, amelyekért dolgozunk, és meg fogunk valósítani a következő négy és fél évben. Mindjárt egy jelentős változás, amely elsősorban az autósok számára jó hír, és megvalósítása kiemelt helyen volt a programomban” – jelentette ki Matkovich Ilona a múltheti PR-szózatában.
Persze egy dolog megálmodni, illetve beadagolni a polgároknak, hogy mily remek dolgok várnak rájuk, de teljesen más az, hogy a megígértekből a végén valódi remekek szülessenek. A településvezetés azonban mégis csak szakma, de minimum komoly gyakorlat, hozzáértés kérdése, s egyúttal olyan szakemberek munkájának magabiztos irányítása, akik a maguk szakterületének első osztályú képviselői, nem pedig politikai alkuk kontraszelekciói csupán.
Egy 30 éve pályán lévő polgármester egyszer egy interjúban elmondta, hogy egyik projektjét hevenyészetten akarta a kivitelező átadni, ezért a szakemberével háromszor dobatta azt vissza az építőnek, aki végül is kénytelen volt saját költségén a kiviteli terveknek megfelelő minőségben átadni a munkát. Mert számára nem az ideológia, a nagy eszme üzenete volt a fontos, hanem a lakosság számára kifogástalan minőségű munka létrejötte. E polgármester nem volt a minden szakmák tudója, de a mesterek mesterének mutatkozott abban, hogy mi szolgálja települése valós érdekét.
Valóság és PR, hozzáértés és dilettantizmus, szakmai nívó és gyenge minőség ellentétpárjai nyilvánulnak meg szemmel látható módon a most megvalósult projektben, s nem kecsegtetnek sok jóval a jövőt illetően.
Egyben viszont – talán nem is annyira meglepő módon – mélyen egyetértünk ezúttal a város jelenlegi vezetőjével, az „az erős civil társadalom színvonalának emelése”. Ennek szellemében adtunk teret Valóság Nagybácsink levelében foglalt fotóknak, hogy tudassa: „S felhasználva az alkalmat, felhívom a család tagjainak becses figyelmet a szükséges óvatosságra, / Mert adódhatnak bajok, most, hogy én távol vagyok.” (Bereményi Géza)