Festum Trinitatis, a katolikus egyházban a háromszemélyű egy Isten tiszteletére rendelt külön ünnep, mely a pünkösd után való első vasárnapon tartatik meg. (Kicsipünkösd, ahogy főként Székelyföldön nevezik.) Lüttichben kezdték először ünnepelni a X. sz. elején, azután lassan elterjedvén, XXII. János pápa azt az egész nyugati egyházban megtartatni rendelte – írja ízes régiesen a Pallas Nagylexikona.
E vasárnapi ünnepnapon a „Nem térkép e táj” rovatunk újabb epizódjaként tekintsünk meg együtt Vác egyik legrangosabb műemlékét, a Szentháromság-szobrot. (Műemléki azonosítója: 7552)
A szobor alapzatának háromszög alakú alaprajza is már a Szentháromság dicsőségére utal.
Az oszlopfőn angyaloktól környezett felhőgomolyok tetején trónol a Szentháromság.
Jobb oldalon a Fiúisten ül kereszttel kezében, baloldalt az Atyaisten jogarral, a fejükön arany fénykéve, közöttük földgömb, melyet egy kis angyal tart, legfelül arany fénysugarak között a Szentlélek galamb képében.
A fő témát különálló oszlopszékeken szentek és angyalok szobrai veszik körbe. A kompozícióban elsősorban a pestistől védő szentek szobrait helyezték el.
A Piarista templommal szemben álló Szentháromság-szobor 1750-1755 között készült. A homokkő szoborcsoportot az 1740-41-es pestisjárvány megszűntéért hálából állították a túlélők.
Az alapkövet Althann Mihály Károly püspök megbízásából Kaló Ferenc általános helynök rakta le 1750-ben, a munkát több mecénás támogatta. Az egyik legkvalitásosabb hazai barokk szoborcsoport alkotója ismeretlen.
Az emlékművet 1827-ben Dunaiszky Lőrinc újította meg. Az emlékmű szemcsés anyaga nem fagyálló, magába szívja a nedvességet és veszedelmesen mállik. A szobor a második világháborúban súlyosan megsérült.
Utolsó felújítása 1993-ban történt. Horváth Tibor kőszobrász-restaurátor korábbi képek és fotók alapján alkotta újra az egyes darabokat.