Egy friss, pénteki hír arról számolt be, hogy a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében, összhangban a Modern Városok Program célkitűzéseivel egy kormányhatározat zöld lámpát adott a Székesfehérváron megvalósulandó új, multifunkcionális rendezvény- és sportcsarnok-beruházás támogatásának. Sok öröm, izgalom és közösségi élmény színtere lesz majd ez az intézmény. A Matkovich Ilona vezette Vác viszont egy ugyanilyen projektből nem kért, hiába épülnek országszerte államilag finanszírozott, hasonló pompás épületek. 2019 őszén bejárta a teljes magyar sajtónyilvánosságot az a hír, ami szerint Vác frissen megválasztott ellenzéki önkormányzatának szinte az első döntése az volt, hogy nemet mondott a városban megépítendő sportcsarnokra. Véleménycikkünkben egy kicsit messzebbről próbálunk ránézni erre a kérdésre.
A Kormány az 1245/2020. (V. 18.) Kormányhatározatában egyetért egy új, 6000 fő befogadására alkalmas multifunkcionális csarnok megépítésével, a feltételes közbeszerzést engedélyezi, amelynek majdani eredménye alapján kell később az előterjesztést elkészíteni a kiviteli költségekről – foglalható össze röviden e székesfehérvári projektről szóló kormányhatározat.
És Székesfehérváron a kormány segítségével hamarosan felépítik és belakják ezt a létesítményt.
Matkovich Ilona a 2019. november 24-i közösségi oldalán tett bejegyzésében így nyilatkozik az elutasítás okáról: „… több helyen megjelent a hír, hogy az önkormányzat elállna a 3300 fő befogadására alkalmas multifunkcionális sportcsarnok megépítésétől. Szeretném újra leírni, mi a döntés oka:
egy ekkora sportcsarnokot egyszerűen nem tudnánk fenntartani. Keresem az alkalmat azonban, hogy felsőbb szinten elmondjam, melyek azok az évtizedes igények, amelyek valóban fontosak a váciaknak.
Ezekből néhány: az iskolaváros tereinek rendezése, a Madách giminek új tornaterem létesítése, a városi sportcsarnok felújítása, energetikai korszerűsítése, SZTK felújítása, kórház mellett parkolók építése, a városi strandfürdő és a Madách Imre Művelődési Központ felújítása, a férfi kézilabdacsarnok befejezése.”
Honnan is ismerős ez a „van ennél sokkal fontosabb” érvelés? Felkerestük a Momentum Nolimpia honlapját, ott ezek közeli párjára akadtunk:
Azért indítottuk a NOlimpia kampányt – írják az oldalon –, mert
úgy gondoljuk, hogy 2024-ig fontosabb ügyekre kell költenünk adóforintjainkat, mint egy budapesti olimpia rendezése,
ezek miatt: az egészségügy kritikus állapotban van, az oktatás helyzete kétségbeejtő, a tanári pálya pedig egyre kevesebb fiatalt vonz, a pályakezdők tömegesen hagyják el az országot, nagy a létbizonytalanság, a munkanélküliség, gyenge az ország versenyképességi mutatói, korrupcióban az élen járunk, az Unió legtöbbet adózó országai között vagyunk, a magyar jóléti állam a leggyengébb 20%-ban van, a gyermekek csaknem fele veszélyes szegénységben él… A végkövetkeztetésük pedig mindebből:
„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a politikai elit olimpiai játékokat rendezzen magának.”
Ha egy még régebbi könyvet felütünk a János evangéliumának 12. fejezeténél, akkor ott is olvashatunk valami kísértetiesen hasonló érvelést, ami történetesen a betániai vacsorán hangzott el:
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.
Mária és Júdás, teljesen függetlenül a történet teológiai üzenetétől, két emberi alapattitűdnek, -magatartásnak az ősképe, prototípusa.
A Mária-félék, ha úgy adódik, képesek az anyagon túl is látni, Júdások pedig képtelenek bármikor is az égre tekinteni, mert teljes súlyukkal a haszonelvű anyagba, a sárba ragadtak.
2000 éve, de már bizonyára a barlanglakó őseink óta hallgatjuk ezen sáremberek érveit: „Miért nem adták el inkább …, s miért nem osztották szét … ”, hol csak így köldöknézve morfondírozgatnak, hol meg a cselekvés tragikus következményekkel járó útjára lépve guillotine-okat építenek városaik főtereire, lobogó tekintettel énekelnek és lelkesen nyakaznak, zászlóikon a „szabadság, testvériség, egyenlőség” felirat szálldos a szélben…
Hogy éppen egy olyat, mint egy sportcsarnok-építés, mennyire az egyik vagy a másik ősképi attitűd befolyásolhatja, arról nem merünk nyilatkozni, de annyi biztosnak látszik,
ahol boldog várakozással tekintenek egy közösségi tér megépítésére, és ahol belép a képbe a mi-hány-mi-mennyi-elve, ott jól kitapinthatóvá válik a döntéshozók alapvetően eltérő szellemi hozzáállása.
Székesfehérvár testülete és népe egyaránt örül, és várja a bevezetőben írt kormánydöntés következményében felépítendő közösségi- és sportteret, ugyanazt, amit a jelenlegi váci döntéshozók mereven elutasítottak.
Kevesebb ennél pontosabban körvonalazhatóbb, plasztikusabban megmutathatóbb az a szellemi törésvonal, ami a polgári Vácot taszítja a jelenlegi vezetés működésében, mint ez döntés.
Kérem, nézzék meg, milyen új, multifunkciós sport és közösségi létesítményeket terveznek vagy épültek is már meg hazánkban, illetve a magyarok lakta Kárpát-medencében, szinte kivétel nélkül a 2010 óta regnáló kormány kezdeményezésére, támogatásával:
Egy igazi olimpiai nagyhatalomhoz méltó sportberuházások, némelyike már-már a XXII. századból
Amit e tavaszon Székesfehérváron a startvonalra állítottak, azt 2019 őszén Vácon elgáncsoltak!
A váci multifunkciós sportcsarnok látványterve – Fotó: Dunakanyar Régió
A városnak pedig szüksége lett volna akár a kézilabda, akár más sportesemények kapcsán, akár kulturális- vagy más rendezvények megrendezése miatt is egy nagyobb, kb. 3300 embert befogadni képes rendezvény-csarnokra.
A kormány 2017-ben megvitatta és támogatta a váciak kérését és öt milliárd forintot biztosított rá. 2017-ben egymilliárdot, 2018-ban újabb egymilliárdot, a fennmaradó részt pedig 2019-ben folyósította volna.
A 4400 négyzetméter összterületű épület alatt egy 132 gépjármű befogadására alkalmas mélygarázst is megálmodtak a tervezők, a felszínen 220 parkoló épült volna. A rendelkezésre álló forrás biztosította a szükséges színpad technikai berendezések beépítését is, így a multifunkcionális létesítményben nagyobb kulturális rendezvények is megtarthatóakká válhattak volna.
Attól tartunk, hogy a Vácnak másra, szociálisan indokoltabbra van szüksége matkovichi porhintés mögött valószínűleg inkább egy jó kiadós mészároslőrincezés húzodhat meg – a momentumos nem-engedhetjük-meg-magunknak-hogy-a-politikai-elitezés szellemében, a fontosabb-ügyekre-kell-költenünk-adóforintjainkat, s a még ősibb, az iskarióti miért-nem-osztják-szét-a-szegények-közöttezés kiírthatatlan hagyatékaként.
A végeredmény pedig az, hogy az ősi Székesfehérvár mai népe és a nem kevésbé patinás Vác jelenlegi lakosai a sportcsarnok tekintetében immár biztosan más-mást fog kapni. A városok tavaly választottak, mindkettőnek most azzal kell megelégednie, ami adatott.
Csak remélni tudjuk, hogy ennek nem kell majd mindig így maradnia!