Andalgó II. – „Igen, itt járt, erre ment…”

A fotósok, filmesek, drónos alkotók, képzőművészek Vácról szóló alkotásait bemutató Andalgó címmel indított sorozatunk aktuális epizódjában a történelmi polgárváros utcáit, ismert és titkos zugait járta be Magosi Márk, ezúttal mintha Szindbád nyomába eredt volna.

„Szindbád titka – miután a hajós már úgyis réges-régen meghalt, és ha látni vélték is őt némelyek tegnap vagy tegnapelőtt a korcsmában borozgatva vagy éjjel az utcán bandukolva, azok nem az igazi Szindbádot látták, csak kísérő szellemét (…)

Igen, itt járt, erre ment kisdiák korában, midőn a régi kolostornak volt a növendéke (…)

A kolostor tornyán állanak a kopott óramutatók, mert még ma is ott ült az egyik mutatón az az öreg varjú, amely talán már Szindbád gyermekkorában foglalt ott helyet. A kőfalról, amely az ódon kolostort határolta, már lekopott a vakolat, de ahol a vakolat megmaradott az esőverte, szürke falon, vörös krétával és szénnel írott nevek voltak láthatók. Az ákombákomok között tűnődve keresgélt Szindbád a téli alkony pirosló fényében, és igen nagy volt a boldogsága, midőn a félig lemosott, lekopott írások között vörös krétával írott S betűt fedezett fel. „Én voltam ez!” – mondta magában…”

Krúdy Gyula: Szindbád-történetek – Szindbád titka