A római katolikusoknál március 29-e volt Szent József fő ünnepe. 1955-ben XII. Pius pápa május 1-ét a munkásokat segítő Szent József ünnepévé nyilvánította.
Szent József, amikor Gábor főangyal megvitte Máriának az istenanyaság örömhírét, már Mária jegyese volt. Mint igaz ember titokban akarta elbocsátani jegyesét, mivel egybekelésük előtt Mária már gyermeket vár. Az angyal szavára mégis magához vette őt, de „nem ismerte meg”, míg világra nem hozta elsőszülött fiát, akinek a Jézus nevet adta. A Háromkirályok látogatása után a Gyermekkel és anyjával Egyiptomba menekült, majd Heródes halála után visszatért Izrael földjére, és Názáretben telepedett le.
Lukács elmondja, hogy Szent József áldott állapotban lévő jegyesével a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe ment a népszámlálásra, jelen volt Jézus születésekor. A Kisded Jézus templomban való bemutatásakor fölajánlott áldozatból arra lehet következtetni, hogy Szent József szegény ember volt. Évenként fölzarándokolt Jeruzsálembe, s amikor Jézus elérte a megfelelő kort, Máriával együtt magával vitte a tizenkét éves Jézust is. Ezután következett a Jézus rejtett életének mondott időszak, de Szent Józsefről többet az evangéliumok nem mondanak.
Apokrif iratok részletezik eljegyzésük történetét, a 4–5. századi „Szent József, az ács történetei” c. apokrif irat részletesen elmondja Szent József halálát.
Forrás: Katolikus lexikon
Kiemelt kép: Munkás Szent József és Jézus szobra Óbudán. A szobor Józsefet mesterségének gyakorlása közben ábrázolja. Vele szemben, a munkaasztal túloldalán áll a serdülőkorú Jézus. József tiszta szemű (tiszta szívű) ember. Munkáját teljes erőből végzi, nevelt fiára teljes szívével figyel. Jézus alakja emberi, de kis részleteiben megmutatkozik, hogy nem átlagos földi halandó. – Fotó: Köztér, Göröntsér Vera, 2015.02.12.