Bóth János levele a váciakhoz (vágatlanul)

Íme a teljes, vágatlan levél a váciakhoz.


Hirdetés


Tisztelt Váciak, Hölgyeim és Uraim, Kedves Városom!

Az elmúlt hetekben velem kapcsolatosan felröppent különböző találgatások miatt az alábbi tájékoztatást szeretném adni.

Több mint 40 éve, életem elválaszthatatlan részét képezi a váci közélet és az abban való aktív részvétel.

2018 őszétől a mostani helyhatósági választásokra készültem, és bár talán most először fordult elő, hogy nem az egyéni bizonyítási vágy motivált, mégis, most szerettem volna legjobban egy győztes csapat tagja lenni és még egyszer elnyerni a körzetemben lakó emberek bizalmát.

Szerettem volna még egy utolsó ciklust képviselőként dolgozni, hogy ezt a mostani romlást helyreállítva egy új, tiszta kezű vezetői nemzedék születését látva mehessek „nyugdíjba”.

Szerettem volna látni, hogy ez a mostani, senkit és semmit nem tisztelő, viszont gátlástalanul mindenkitől mindet elvevő, felélő társaság megbukik és el is számoltatják őket azokért a köztörvényes bűncselekményekért, amiket eddig felelőségre vonás nélkül elkövethettek.

2014-ben még nem voltunk elég érettek ahhoz, hogy megvalósuljon egy olyan összefogás, ami megvalósíthatja a választók többségében megfogalmazódott igényt: egy élhető, tiszta, biztonságos, de mégis mozgalmas, fejlődő, szolgáltató, polgári város felépítését.

 

Most viszont szerettem volna aktívan közreműködni abban, hogy városunk újra elkezdjen épülni, szépülni, fejlődni és ehhez az elmúlt 9 évtől eltérően pl. ismét nyerjünk pályázati pénzeket, fakasszunk új pénzügyi forrásokat, történjenek beruházások.

Szerettem volna biztonságban tudni a városunk jövőjét és látni azt, hogy az elkövetkező években, évtizedekben nem gátlástalan, magukat politikusnak nevező, de ténylegesen csak saját hasznukat kereső, mindenkit csak kihasználó ego bajnokok ülnek a képviselői székekben.

Úgy éreztem, még tele vagyok erővel és tenni akarással és hogy képes vagyok ezért érdemben cselekedni is.

Ezért egyéni ambícióimat alárendelve egy közös érdeknek, a város érdekének, dolgoztam egy olyan tényleges összefogáson, amely nem egyéni érdekek kiegyezésén és nem is elvtelen kompromisszumokon nyugszik, hanem hiteles múltú és jellemű emberek felelőségteljes, áldozatot is vállaló munkáján.

Ezen cél érdekében pártom- és saját pozíciómat is gyengítve, de egy tisztességre épülő jövő reményében elutasítottam annak a Kiss Zsoltnak az összefogásban való részvételét, aki bár többször is egyénileg megnyerte a körzetét, de akivel szemben az MSZP-n belül fegyelmi eljárás indult és aki a korábbi választási pénzek mozgását ténylegesen felügyelő irodavezetőként érintett lehet abban a büntető eljárásban, amely ezen pénzek egy részének elsikkasztása miatt folyamatban van. De már nem kívántam egy biztosnak tűnő mandátumért a becstelenséggel alkut kötni. Ha választanom kell, akkor inkább eggyel kevesebb képviselői hely, de ami lesz, azt becsületes emberek töltsék be.

Ugyanígy, bár szerettem volna bevonni a helyi Jobbikot ebbe a munkába, de tőlük is új, tisztességes emberek jelölését kértem, mivel csapatunk számára elfogadhatatlan volt egy nyíltan Fördős párti, Fidesszel szavazó Kászonyi Károly személye is, aki anyagilag sokat keresett az elmúlt években a képviselői szavazataival, de tényleges munkát a városért soha nem végzett.

Mind végig ellen álltam Matkovich Ilona azon törtetésének is, hogy bármi áron, de ő legyen „a közös jelölt”, mert bár látom, hogy nagyon ügyesen tudja eladni magát, de emberi jelleme, csak önös érdekeit néző, de azt ügyes szervezői munkába rejtett, másokat gátlástalanul ki-, és felhasználó hozzáállása nem csak taszító volt számomra, de egy olyan emberi tulajdonság, amit, ha pozícióba, hatalomba engednének, csak egy a mostaninál is nagyobb emberi és anyagi romlás forrásává válna.

Kaptam támogatásunkra ajánlatot Ferjancsics Lászlótól is, de nem kívántam elfogadni, egy általa kért lista első hellyel megvásárolni őt sem, pedig tisztában voltam manipulációs képességeivel, de teljesen újra vágytam, egy olyan tiszta jellemű csapat létre hozásán fáradoztam, ahol az emberek politikai zsarolásoktól szabadon, tiszteségesen dolgozhatnak.

A döntéseim egyik mozgató elve az volt, hogy ha a télire eltett alma közé csak egy rothadt is kerül, az az egész kosárnyit meg fogja rothasztani, ezért nem mentem bele ilyen alkukba. A városunknak nem ilyen képviselőkre, nem ilyen jellemű emberekre van szüksége és nem is az „ellenzéki összefogás nagyasszonyára”, aki miatt, pedig még el sem kezdett dolgozni, de már most egy párt megszűnt Vácott, egy másik léte kétségessé vált egy harmadik pedig 4 felé szakadt.

Olyan emberek kellenek a képviselő testületbe, akik nem megosztást hoznak, akik nem azzal akarnak választást nyerni, hogy ők „ellenzéki” összefogás. Egy ilyen kisvárosban, mint Vác nem ellenzékre van szükség és nem is kormánypárti többségre, hanem egymást tisztelő, a másik munkáját is segítő, értékeit becsülő, felelősséggel gondolkodó és cselekvő emberekre.

Nem kellenek a kuka borigató, randalírozó, a város lakóit részegen ordítozva becsmérlő kormánypárti képviselők sem, nem kellenek a város pénzéből luxus utakon résztvevők, mint ahogy nem kellenek a magukat ellenzékinek nevező, de csak a húsos fazék után áhítozók sem, akik saját párttársaikat is csak arra használják, hogy legyen egy listás helyük.

Nem családjukat és feleségüket elhagyó, közpénzt ellopdosó, másokat becsmérlő, hanem egyéni életükben hiteles, szorgalmasan dolgozó, tisztességes emberekre van szükségünk.

Nem szabad megengedni azt sem, hogy a képviselő testület és a város országos pártok presztízs harcának eszköze, vagy színtere legyen és azoktól is meg kell védeni magunkat, akik ilyen irányba vinnének minket.

Vác legyen a váciaké és a testületi munkát a városért való összefogás és ne a személyes érdek harcok, vagy országos pártérdekek motiválják.

Ezért dolgozom a jelenlegi vezetés leváltásán, de közben ezért mondtam határozott nemet is egy Matkovich Ilonának, egy Kiss Zsoltnak, egy Ferjancsics Lászlónak, mint ahogy a Romániából Csörögbe települt Kászonyi Károlynak is, mert ezek az emberek külön-külön is teljesen alkalmatlanok egy vezetői testület tagságára, együtt pedig kifejezett romlást hozók lehetnek.

Viszont MSZP-sként is azonnal visszaléptem a köztudottan jobboldali Dr. Néveri István javára, mert benne látom azt a megfontoltságot, kiegyensúlyozottságot, az emberi értékeket a pártérdeknél fontosabbnak tartó személyiséget, aki egy ilyen helyzetben is képes elvtelen alkukat elutasítva, de az értékeket megtartva, egy politikai háborúkat elkerülő, a város javát, épülését szolgáló „arany középutat” megtalálva vezetni a testületi munkát.

Mindenki a magához hasonlókat gyűjti maga köré. Korrupt emberek korruptokat fognak pozícióba emelni, a lopók pedig a tolvajokat, ahol a cinkosság lesz az összekötő elem. Néveri úr személyében garanciát látok arra is, hogy vége lesz a pénz lopásoknak és a rokoni-, haveri kapcsolatokon nyugvó jól fizetett klikk helyét tényleges munkát végző, a város gyarapodását segítő emberek fogják elfoglalni. Ezért döntöttem úgy. hogy támogatom őt.

Úgy éreztem ez az a cél, amiért 70 évesen érdemes, sőt kell még egy ciklust végig csinálnom.

Egész életem csatározásokkal telt. Erősnek és felkészültnek éreztem magam arra, hogy ezt a célt elérjem és ehhez a megbízható társakat meg is találtam. Nem félek a kihívásoktól, hozzá szoktam a nehéz helyzetekhez is, de pártom országos vezetésének augusztusi árulására nem voltam felkészülve. Egy jól látható becstelenségnek a részükről történő nyilvános támogatása, a helyi és a megyei emberek véleményének teljes figyelmen kívül hagyása, egy olyan tőrdöfés volt a hátamba, amit az MSZP alapító tagjaként érzelmileg nem tudtam feldolgozni. Bár barátaim, munkatársaim szóltak, figyelmeztettek, próbáltak segíteni ennek a helyzetnek érzelmi feldolgozásában, de én, ahogy ez egy fegyelmezett „párt katonához” illik, csak toltam tovább a szekeret, aminek eredménye egy angina pectoris lett. (a szívinfarktus előszobája). Most viszont, hogy a kórházban kicsit helyre raktak, volt időm gondolkodni.

Kicsit átgondolva a múltat, úgy érzem, hogy a képviselőknek, mindnyájunknak, minden oldalon most sokkal inkább tudni kell figyelni kell arra, hogy a politika van az emberekért és nem az emberek a politikáért. Egy képviselőnek, egy polgármesternek a városért, az itt lakókért kell élni és nem a város van azért, hogy valakinek címe, titulusa, vagy fizetése legyen.

Kényszer pihenőm alatt láttam meg azt is, hogy olyan sok évig én is helytelenül viszonyultam egyes kérdésekhez, sokszor türelmetlen voltam az emberekkel és a legközelebbi munkatársaimmal is. Úgy hiszem, hogy a 2010-es és 2014-es választási vereségnek is ez lehetett az egyik oka.

A hibákból tanulni kell, azokat fel kell tárni, és ki kell javítani. A sajátunkét is, tudni kell azzal is szembe nézni. Ez az előre lépés, fejlődés egyik záloga, nem a folytonos másra mutogatás, hanem az önrevízió. Ami most velem történt, ez holnap mással is megtörténhet. Az idő kereke feltartóztathatatlanul forog és nem mindig van lehetőség a javításra. De most még van.

Az egyéni indulást fel kellett adnom és még nem tudom, hogy a választások után mi lesz, de azt tudom, hogy a folytatás teljesen másmilyen kell legyen. Az embernek tudni kell belátni a saját hibáit is. A változás így tud elkezdődni. Én most szeretnék ebben élen járni és képviselő társaimnak követendő mintát is adni azáltal, hogy ezúton elnézést kérek mindazoktól, akiket 40 éves pályafutásom alatt akarva, vagy akaratlanul, de megbántottam, vagy megsértettem.

Egyúttal kérem az MSZP-vel szimpatizálókat, a személyemnek bizalmat adókat és a városunk pozitív változására vágyó lakóit, hogy szavazatukkal támogassák a „Váci Szívvel” Választási Mozgalmat és Dr. Néveri István urat, mert mindannyian a városért és az itt élő emberekért kívánnak és fognak dolgozni.

Ebben a csapatban helyet kaptak olyan régi, tapasztalt, sokat megért veteránok is, akik nevéhez soha nem tapadt semmilyen korrupció vagy becstelenség, ezért méltók a bizalomra, és vannak köztünk olyan ígéretes fiatalok is, akik magukban hordozzák egy új kezdés, egy tiszteséges jövő lehetőségét.

Tisztelt Váciak, Kedves Városom, Kérem Önöket, menjenek el szavazni és döntsenek jól.

Bóth János

Forrás: VáciVilág