– Tulajdonképpen a Lombos rövidítése… egy családban, akikkel együtt éltem volt egy másik Marci is, és ha szóltak nekünk, nem mondhatták simán a nevünket, mert mindig, mindketten felkaptuk a fejünket. Így ha neki szántak feladatot, akkor “pémarcit”, ha nekem, akkor “elmarcit” kiáltottak… mi ebből tudtuk, hogy ki viszi le a szemetet, vagy lapátol havat. Szóval így jött az ötlet, amit megfejelt az, hogy az “el” egy spanyol előtag… csak később jöttem rá, hogy ha az “el Mariachi”-ból (“a zenész”, és ez egy filmcím is) elveszünk néhány betűt, akkor az a művésznevem. – Van egy dalunk… az Áfatartozás. Annak a refrénjében többször elhangzik a “Lombos úr”. Engem azóta nagyon sokan szólítanak csípőből így. Aztán amikor jött az ötlet, hogy a tevékenységeimet – előadói, írói, oktatási és mint médiaszereplő, merthogy műsorokat is vezetek – valahogy össze kellene terelni, világossá kellene tenni, hogy ez mind én vagyok, akkor úgy döntöttünk, hogy egy ilyen rövid és frappáns név alatt ezt könnyen megtehetjük.
– Szövegeid egyáltalán nem a megszokott sémát követik, közhelyesnek meg végképp nem mondhatóak. Mi adja számodra az inspirációt?
– Az élet. Minden apró részletével… annyira izgalmas és figyelemreméltó dolgok vesznek bennünket körül hétköznapjainkban, hogy azokról beszélni kell! Nálam van helye a svájci frank hitelnek egy dalban akkor, ha az a házasságomról szól… merthogy jelen van. Mert meghatároz bennünket. – Ez tanulható, fejleszthető is, vagy teljesen spontán dolog?
– Én úgy gondolom, hogy igen. Fejleszthető, és azért érdekes a kérdés, mert a spontanaitás megélése is segít bennünket abban, hogy jobbak legyünk benne. Tartok egy alkotói kurzust az Öröm A Zene iskolában, ezenkívül előadásokat tartok a Hangszert a Kézbe programsorozatban, és azt tapasztalom, hogy általában szívesen részt vesznek a jelenlévők a játékokban, és közben leesik nekik, hogy miről is szól az alkotás… egy flow, amiben minden ötletet felhasználhatunk, ami a rendelkezésünkre áll.
Április 21-én egy nagyon izgalmas és különleges produkció lesz látható-hallható a Madách Imre Művelődési Központban a Váci Tavaszi Fesztivál keretében. Lombos Úr és a Juhász Attila Jazz Sextett ad koncertet este 20 órától, ennek kapcsán beszélgettünk az egyedi, figyelemfelkeltő dalszövegeiről ismert, rendkívül sokoldalú Lombos Mártonnal, alias Lombos Úrral.
– Korábban ott volt a nevedben egy „EL”. Lombos EL Marci. Mit jelent ez az nevedben?
– És most mitől Lombos Úr Lombos Marci?
Ha festő lennék, és egy utcaképet jelenítenék meg, akkor lenne rajta vigyorgó hajléktalan, csókolózó szerelmespár, és alpolgármester, aki kiszáll az autójából, és elindul a CBA felé.
– Abszolút befolyásol. De itt mindenképpen különválasztanám a stílust és az előadót. Merthogy mindkettő erősen meghatározza azt, hogy merre indulok el, mit és hogyan fogalmazok meg. Ha pedig az lenne a kérdés, hogy számomra melyik fontosabb, a stílus, vagy az előadó személyisége, akkor én inkább a második felé hajlok. Ami egyébként nem mindig jó. Mert olykor jót tenne a dalnak, ha csak simán egy dal lenne.
– Számos díjat, elismerést tudhatsz a magadénak, melyikre vagy a legbüszkébb?
– Mindegyikre büszke vagyok, de azért emelném ki a 2010-es Jazzy dalversenyen kapott dupla díjat (legjobb dal és legjobb szöveg díja), mert az jelentős változást hozott az életemben.
– A szövegíráson kívül tanítasz, énekelsz, de jut-e idő magadra és a családodra?
– Igen. Van egy vicces történetem. A Margareth Island gitárosával és dalszerzőjével Füstös Bálinttal beszélgettem még amikor más formációban játszott. 15 éves volt. Embertelen jó dalokat írt akkor is, és félelmetesen jól gitározott, rengeteget próbált a zenekarával, ezenkívül elitgimnáziumban kitűnő tanuló volt, tökéletesen beszélt idegen nyelvet, és a barátnőjéről beszélt. Kérdeztem tőle, hogy hogyan lehet ennyi dolgot csinálni. Azt válaszolta, hogy “csak jó időbeosztás kérdése”. Amióta 3 gyermekem van – 3 csajszi -, egészen jól használom ki az időmet. Van erre egy gyakran használt, ma divatos, idegen szó… “timemanagement”. Más lehetőségem nincs is, mert a család 4 női tagja darabokra szedne, ha nem kapnának kellő figyelmet. – Van egy nagyon jó kiadóm – a Gold Record -, akinek a tulajdonosával kifejezetten jó a kapcsolatom, és amellett, hogy ez egy üzlet, emberileg is sok jó tanácsot ad és támogat. Mint management, pedig a Dorski Studio segít a munkámban, ahol szintén van egy ilyen tulajdonos… szóval figyelnek rám, és ezért roppant hálás vagyok. De nem hagyhatom ki a sorból a Feleségemet sem, aki ebben is hihetetlen jó partner.
– 2014-ben jelent meg a Juhász Attila Jazz Quartettel közösen készített Voodoopest című lemezetek. Hogyan jött az ötlet, hogy együtt zenéljetek és lemezt adjatok ki?
– A 2010-es dalversenyre beadott Jazz utca 10-et Juhász Attilával írtuk. Adta megát, hogy vele csinálom meg a lemezt, és nem is volt kérdés, hogy a zenekarával, ezzel a kiváló quartettel vegyük fel.
– Készültök-e újabb lemezre, klipre, előadásra?
– Már nekikezdtünk a második lemeznek, és már vannak is kész dalaink. Ezen felül pedig találtunk egy szuper helyszínt Budapesten. Egy színházat. Nem is akármilyet. Úgy tűnik, hogy a klubok színpadairól sikerül átvinni egy csiszoltabb, kifinomultabb műsort színházi színpadra, ami szerintem jelentős lépés egy produkció életében.
– Mire számíthat majd a váci közönség az április 21-i koncerten? Készülsz-e valami meglepetéssel?
– Szórakozásra lehet számítani. Nevetésre, játékra, de érzelmekre is. Fontosnak tartottuk az első perctől, hogy egy olyan műsort állítsunk össze, amiben a dalok kifejezetten befogadhatóak, így a jazznak a könnyen hallgatható oldalával találkozzon a közönség. A koncertekre pedig mindig úgy készülünk, hogy mindig történjen benne valami új, valami olyan, ami csak ott, csak akkor szólal meg abban a formában… Váccal is hasonlóképpen vagyunk, ami számomra egy titokzatos város. Édesapám oda járt középiskolába – gépipari technikumba -, és a mai napig emlékszem, hogy hogyan beszélt ezekről az évekről. Gyerekként, ahogy hallgattam a mondatait, annyira misztikusnak képzeltem, ami valószínűleg a gyermeki fantázia miatt is volt… mindenesetre amikor évekkel később rendszeresen jártam is itt, nagyon megtetszett. A belvárosi rész, a Duna, a kompközlekedés…
– Sok neves előadónak írtál már szövegeket, a teljesség igénye nélkül: Takács Nikolas, Group’n’Swing, BacktoBlack, Gáspár Laci, Tóth Vera, Náray Erika, Szirtes Edina (Mókus), Hooligans, Sugarloaf, Náray Erika, Ádok Zoli, Emilio, stb.
Befolyásol-e a szöveg megírásában az, hogy milyen stílusú előadónak írod, vagy az illető személyisége?
– Mostanában sokat látni tévében, újságban, szeret a közönség. Egy egy ilyen megjelenéshez biztosan kell asszisztencia. A háttérben kik vannak melletted?