Április 21-én egy nagyon izgalmas és különleges produkció lesz látható-hallható a Madách Imre Művelődési Központban a Váci Tavaszi Fesztivál keretében. Lombos Úr és a Juhász Attila Jazz Sextett ad koncertet este 20 órától, ennek kapcsán beszélgettünk az egyedi, figyelemfelkeltő dalszövegeiről ismert, rendkívül sokoldalú Lombos Mártonnal, alias Lombos Úrral.
– Korábban ott volt a nevedben egy „EL”. Lombos EL Marci. Mit jelent ez az nevedben?
– Tulajdonképpen a Lombos rövidítése… egy családban, akikkel együtt éltem volt egy másik Marci is, és ha szóltak nekünk, nem mondhatták simán a nevünket, mert mindig, mindketten felkaptuk a fejünket. Így ha neki szántak feladatot, akkor “pémarcit”, ha nekem, akkor “elmarcit” kiáltottak… mi ebből tudtuk, hogy ki viszi le a szemetet, vagy lapátol havat. Szóval így jött az ötlet, amit megfejelt az, hogy az “el” egy spanyol előtag… csak később jöttem rá, hogy ha az “el Mariachi”-ból (“a zenész”, és ez egy filmcím is) elveszünk néhány betűt, akkor az a művésznevem.
– És most mitől Lombos Úr Lombos Marci?
– Van egy dalunk… az Áfatartozás. Annak a refrénjében többször elhangzik a “Lombos úr”. Engem azóta nagyon sokan szólítanak csípőből így. Aztán amikor jött az ötlet, hogy a tevékenységeimet – előadói, írói, oktatási és mint médiaszereplő, merthogy műsorokat is vezetek – valahogy össze kellene terelni, világossá kellene tenni, hogy ez mind én vagyok, akkor úgy döntöttünk, hogy egy ilyen rövid és frappáns név alatt ezt könnyen megtehetjük.
– Szövegeid egyáltalán nem a megszokott sémát követik, közhelyesnek meg végképp nem mondhatóak. Mi adja számodra az inspirációt?
– Az élet. Minden apró részletével… annyira izgalmas és figyelemreméltó dolgok vesznek bennünket körül hétköznapjainkban, hogy azokról beszélni kell! Nálam van helye a svájci frank hitelnek egy dalban akkor, ha az a házasságomról szól… merthogy jelen van. Mert meghatároz bennünket.
Ha festő lennék, és egy utcaképet jelenítenék meg, akkor lenne rajta vigyorgó hajléktalan, csókolózó szerelmespár, és alpolgármester, aki kiszáll az autójából, és elindul a CBA felé.
– Ez tanulható, fejleszthető is, vagy teljesen spontán dolog?
– Én úgy gondolom, hogy igen. Fejleszthető, és azért érdekes a kérdés, mert a spontanaitás megélése is segít bennünket abban, hogy jobbak legyünk benne. Tartok egy alkotói kurzust az Öröm A Zene iskolában, ezenkívül előadásokat tartok a Hangszert a Kézbe programsorozatban, és azt tapasztalom, hogy általában szívesen részt vesznek a jelenlévők a játékokban, és közben leesik nekik, hogy miről is szól az alkotás… egy flow, amiben minden ötletet felhasználhatunk, ami a rendelkezésünkre áll.
– Sok neves előadónak írtál már szövegeket, a teljesség igénye nélkül: Takács Nikolas, Group’n’Swing, BacktoBlack, Gáspár Laci, Tóth Vera, Náray Erika, Szirtes Edina (Mókus), Hooligans, Sugarloaf, Náray Erika, Ádok Zoli, Emilio, stb.
Befolyásol-e a szöveg megírásában az, hogy milyen stílusú előadónak írod, vagy az illető személyisége?
– Abszolút befolyásol. De itt mindenképpen különválasztanám a stílust és az előadót. Merthogy mindkettő erősen meghatározza azt, hogy merre indulok el, mit és hogyan fogalmazok meg. Ha pedig az lenne a kérdés, hogy számomra melyik fontosabb, a stílus, vagy az előadó személyisége, akkor én inkább a második felé hajlok. Ami egyébként nem mindig jó. Mert olykor jót tenne a dalnak, ha csak simán egy dal lenne.
– Számos díjat, elismerést tudhatsz a magadénak, melyikre vagy a legbüszkébb?
– Mindegyikre büszke vagyok, de azért emelném ki a 2010-es Jazzy dalversenyen kapott dupla díjat (legjobb dal és legjobb szöveg díja), mert az jelentős változást hozott az életemben.
– A szövegíráson kívül tanítasz, énekelsz, de jut-e idő magadra és a családodra?
– Igen. Van egy vicces történetem. A Margareth Island gitárosával és dalszerzőjével Füstös Bálinttal beszélgettem még amikor más formációban játszott. 15 éves volt. Embertelen jó dalokat írt akkor is, és félelmetesen jól gitározott, rengeteget próbált a zenekarával, ezenkívül elitgimnáziumban kitűnő tanuló volt, tökéletesen beszélt idegen nyelvet, és a barátnőjéről beszélt. Kérdeztem tőle, hogy hogyan lehet ennyi dolgot csinálni. Azt válaszolta, hogy “csak jó időbeosztás kérdése”. Amióta 3 gyermekem van – 3 csajszi -, egészen jól használom ki az időmet. Van erre egy gyakran használt, ma divatos, idegen szó… “timemanagement”. Más lehetőségem nincs is, mert a család 4 női tagja darabokra szedne, ha nem kapnának kellő figyelmet.
– Mostanában sokat látni tévében, újságban, szeret a közönség. Egy egy ilyen megjelenéshez biztosan kell asszisztencia. A háttérben kik vannak melletted?
– Van egy nagyon jó kiadóm – a Gold Record -, akinek a tulajdonosával kifejezetten jó a kapcsolatom, és amellett, hogy ez egy üzlet, emberileg is sok jó tanácsot ad és támogat. Mint management, pedig a Dorski Studio segít a munkámban, ahol szintén van egy ilyen tulajdonos… szóval figyelnek rám, és ezért roppant hálás vagyok. De nem hagyhatom ki a sorból a Feleségemet sem, aki ebben is hihetetlen jó partner.
– 2014-ben jelent meg a Juhász Attila Jazz Quartettel közösen készített Voodoopest című lemezetek. Hogyan jött az ötlet, hogy együtt zenéljetek és lemezt adjatok ki?
– A 2010-es dalversenyre beadott Jazz utca 10-et Juhász Attilával írtuk. Adta megát, hogy vele csinálom meg a lemezt, és nem is volt kérdés, hogy a zenekarával, ezzel a kiváló quartettel vegyük fel.
– Készültök-e újabb lemezre, klipre, előadásra?
– Már nekikezdtünk a második lemeznek, és már vannak is kész dalaink. Ezen felül pedig találtunk egy szuper helyszínt Budapesten. Egy színházat. Nem is akármilyet. Úgy tűnik, hogy a klubok színpadairól sikerül átvinni egy csiszoltabb, kifinomultabb műsort színházi színpadra, ami szerintem jelentős lépés egy produkció életében.
– Mire számíthat majd a váci közönség az április 21-i koncerten? Készülsz-e valami meglepetéssel?
– Szórakozásra lehet számítani. Nevetésre, játékra, de érzelmekre is. Fontosnak tartottuk az első perctől, hogy egy olyan műsort állítsunk össze, amiben a dalok kifejezetten befogadhatóak, így a jazznak a könnyen hallgatható oldalával találkozzon a közönség. A koncertekre pedig mindig úgy készülünk, hogy mindig történjen benne valami új, valami olyan, ami csak ott, csak akkor szólal meg abban a formában… Váccal is hasonlóképpen vagyunk, ami számomra egy titokzatos város. Édesapám oda járt középiskolába – gépipari technikumba -, és a mai napig emlékszem, hogy hogyan beszélt ezekről az évekről. Gyerekként, ahogy hallgattam a mondatait, annyira misztikusnak képzeltem, ami valószínűleg a gyermeki fantázia miatt is volt… mindenesetre amikor évekkel később rendszeresen jártam is itt, nagyon megtetszett. A belvárosi rész, a Duna, a kompközlekedés…