Szerencsére a magyar konyha olyannyira színes és sajátos, hogy gyakorlatilag megunhatatlan – ahány vidék, annyi hagyomány, annyi ízlés és annyiféle szakácstudomány, amit még felsorolni is nehéz volna. A magyar gasztronómia így világhírű, különleges fűszereinknek és páratlan ételeinknek hála. Lássunk most néhány olyan étket, ami nem csak, hogy Magyarországot, de a palóc konyha néphagyományait is közelebb hozná egy turistához!
A palóc ember és a palóc tájszólás adja meg az igazi ízét hazánk északi részének, ízes beszédüket ugyanis ezer közül is felismerni, és ettől igazán gyönyörű ez a kultúra. Nem csak a beszédük, de a jellegzetes ételeik is ízesek: ki ne hallotta volna már a palócleves, a haluska, a vajalja, vagy a morván ételek nevét?
A palóc konyha igen takarékos volt régebben: igyekeztek minél gazdaságosabban főzni s táplálkozni, így számos étek alapját alkotta liszt, krumpli, vagy káposzta. A búza- és rozsliszt alapú kenyeret nemcsak „kísérőnek” használták az étkezésben, gyakran levesbetétként is szolgált: néhány szelet kenyeret a tányér aljára tettek, majd erre szedték rá a levest, még forrón. A leves igencsak központi szerepet játszott a palóc étkezésben: szinte mindenből levest is tudtak készíteni habarással – ilyen volt a tejleves, a cibere, a zsufa, a savanyú káposzta leve behabarva, az árpakása leves és a tésztalé. Számos krumpliból készült fogás is az asztalra került, a lehető legváltozatosabb formákban: krumplileves, ganca, a krumpli lángos, a haluska, vagy a „kanállal szaggatott”. Ezekhez az ételekhez szinte nem is kellett más, csak maga a krumpli, hagyma, liszt, só-bors, és persze zsír – más-más arányban. A palócok hetente egyszer-kétszer fogyasztottak főtt tésztát, amit vajaljával, túróval, krumplival, káposztával vagy mákkal ízesítettek. Gyakran sütöttek kemencében lepényt, morványkalácsot vagy ferentőt. Ezeket krumplival, túróval, cukorral tették igazán finommá, s legtöbbször csak ünnepekkor kerültek az asztalra – így a morványkalács (vagy morván) másik neve a menyasszonykalács volt. A ferentőt csigaformára tekerték össze, tetejére cukros vizet hintettek, ezután megszórták mákkal, vagy mézet csurgattak a tetejére. A rétes ezen a vidéken is híres volt, melyet szintén a hagyományos, elérhető alapanyagokkal töltöttek meg: ilyen volt a mák, a túró, és persze a káposzta.
A palóc konyha igazi szépsége egyszerűségében rejlik: elérhető, olcsó, háztáji alapanyagokból dolgoztak az asszonyok, mégis mindig meg tudták örvendeztetni a kicsiket és a nagyokat egyaránt. A környéken a mai napig kapható a híres molnárkalács, melyet ma már egy speciális sütővassal készítenek – Borsodnádasdon még fesztivált is rendeznek a tiszteletére. Érdemes megkóstolni!